2014. március 17., hétfő

19. fejezet

*Louis szemszöge*

Ideges voltam? Nem kifejezés. Ahogy hazaértünk azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, aztán vihetem be a kezemben. Jó, ez talán egy kicsit morbid volt. Már a lépcsőn jártunk, mikor Harry egy apró mosollyal rám pillantott, majd behúzott a szobájába. Az egész szobájában olyan illat volt, mint az övé, ami elbódított teljesen, így majdnem az ágya mellé ültem, de szerencsére épségben helyet foglaltam. 
-Szerettem volna veled megbeszélni ezt a helyzetet.- kezdett bele komolyan, egyenesen a szemeimbe nézve, mire éreztem, hogy egész testemből elszáll az erő.- Láttalak ma titeket az udvaron.- vigyorgott. Mi? Kiket látott és hol?- Szerintem nagyon aranyosak vagytok Liammel.- veregette meg a vállam, mire nekem a földet súrolta az állam. Liam? Én meg Liam? Én semmit nem szeretnék tőle! Nem úgy volt, hogy most a Harryvel való kapcsolatomat beszéljük meg? 
-Köszi, de mi csak barátok vagyunk.- köhintettem, mire csak megölelt, aminek nem nagyon értettem jelen esetben az okát. 
-Olyan boldog lennék, ha megint össze jönnétek. Szuper jó páros vagytok és látszik, hogy még mindig szereted őt. Ne szalaszd el az alkalmat!- kócolta össze a hajam és elterült az ágyán a TV távirányítóval, majd már a készülékre is tapadt. Éreztem, hogy könnyeim marják az arcomat, ahogy egyre buktak elő szemeimből. Komótosan vánszorogtam át a szobámba, de a folyosón már nem láttam a sós cseppektől, melyek egyre folytak le pólómra. 
-Liam!- jutott eszembe hirtelen és lesokkolódva rohantam le a bejárati ajtóhoz, egyenesen ki az utcára, ahol Li háza felé vettem az irányt.- Istenem!- rohantam teljes erőmből. Hogy lehetek ennyire marha, hogy otthagyom a plázában? Harry szerint látszott rajta, hogy még engem szeret, de most már biztos, hogy nem. Miért vagyok én ekkora bunkó?- Liam!- ordítottam a barna ajtón dörömbölve, mire már nyílt is a nyílászáró. Ahogy megláttam a srác könny áztatta szemeit, valami hihetetlen fájdalom költözött a mellkasomba.
-Csak nem Tomlinson? Miért nem Harryn lógsz?- törtek elő a sós cseppek szemeiből, mialatt gúnyosan vágta hozzám a szavakat.- Kitalálom, ne segíts! A göndörke ízig-vérig heteró. Úgy látszik az élet baromira kicseszett veled, Drága, de mit lehet tenni! Na húzz innen a picsába és engem hagyj békén egy életre.- vágta be erőteljesen az ajtót, ami épphogy nem talált el. Éreztem, hogy könnyeim megállíthatatlanul folynak lefele az arcomon, de elindultam hazafelé, mivel látni szerettem volna öcsémet. Igen, elutasított, de nekem akkor is szükségem van rá, mivel az érzéseim nem változtak iránta.

*Harry szemszöge*

Mikor nem találtam Louist sehol a házban boldogan vettem fel a futócipőimet és elindultam a közeli kis parkba, mivel tudtam, hogy Liammel ki fognak békülni, így inkább nem szerettem volna otthon zavarni. Az apró ligetben van egy kiépített futópálya a fák között, messze az autók zajától, ezért is imádom ezt a helyet. Nem túl hosszú az egész kis út, lehet vagy egy kilométer, de a környezet valami csodaszép. Még csak a harmadik körnél tartottam, mikor megláttam Gracet az egyik hatalmas fánál, amelyiknek az ágán én találtam magamnak egy kis pihenő helyet néhány napja. Oda is futottam hozzá és mosolyogva felkapaszkodtam mellé az elég magasan lévő ágra. Nem szólaltunk meg, csak feküdtünk egymás mellett, ugyanis szavak nélkül is megértettük egymást. Egy pillanat alatt a lány fölém kerekedett és csak vigyorogva méregette az arcom. Viszonozva gesztusát végigsimítottam arcán és óvatos puszit nyomtam arcára, mire teljesen felbátorodott és letámadta ajkaimat. Nem akartam elutasítani, ugyanis nagyon kedves lány, nekem pedig el kell felejtenem Louist, így hagytam, hogy táncba hívja nyelvemet. Egyre idegesebb lettem, mivel semmit nem éreztem, egyszerűen csak engedtem neki, viszont ez kezdett kínos lenni, mert ügyes kis kezei célba vették a nadrágomat. Ahogy elérte a "piros" zónát meglepetten nézett fel az arcomra.
-Valamit rosszul csinálok?- konyult le a mosoly arcáról.
-Nem, dehogyis.- mentegetőztem, miközben tenyerét levettem gatyámról.- Csak nagyon kimerültem a futásban.- hazudtam szemrebbenés nélkül, ugyanis még simán bírtam volna szaladni, de nem tudom miért nem indultam be a vörös hajú szépségre.
-Ó, sajnálom. Gondolom haza szeretnél menni.- mászott le a fáról, így én is követtem.
-Nem tudom, igazából nincs sok kedvem egyedül lenni. Nem szeretnél átjönni?- kérdeztem mosolyogva, mire megrántotta a vállát.
-Ha nem zavarok.- indultunk el kettesben, majd gyorsan meg is érkeztünk hozzánk. Muszáj lesz elfelejtenem bátyámat, így egyszerűen be kell indulnom Gracere!
-Elmegyek zuhanyozni.- kaptam fel egy törülközőt és benyitottam a fürdőbe, majd tétován megálltam. Most behívjam vagy ne?- Öhm...- vakartam a tarkómat idegesen, de szerencsére Grace már lefoglalta magát az Xboxommal és csak intett, hogy menjek, mire megkönnyebülten felsóhajtva léptem be a zuhany alá. Elég sokáig álltam ott, de nem húzhattam a végtelenségig, így magamra tekertem a nedvszívó anyagot és kiléptem a szobámba, ahol Grace még nagyban nyomta a játékot, viszont amikor rám nézett kikerekedtek a szemei.
-Haz...- nyögött aprót, mire egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá.- Rohadt szexi vagy.- kelt fel mellém és egyből nyakamra tapadt, amitől kirázott a hideg. Harold Styles Tomlinson, szedd össze magad, mert férfi vagy! Ekkor eszembe jutott valami. Amikor az árvaházban voltunk egyszer találtunk egy PlayBoy magazint és hát arra... értitek. Akkor nagyon felizgultam az egyik lányra, igaz, lehettem vagy 11, de hátha most is bejön. Felidéztem barna, selymes haját, mélykék szemeit és éreztem, hogy valamivel jobban állok, minden értelemben. Grace kedve is egyből jobb lett, így rögtön férfiasságomra markolt, amivel tökéletesen elrontotta eddigi kemény munkámat.
-Kérlek, mondd meg Harry, ha velem van bajod, mert akkor többet nem próbálkozok.- pattant fel a lány idegesen, mire sóhajtva visszavettem a törülközőmet.
-Nem erről van szó, Grace. Nem tudom mi van velem, de most nem érzem jó formában magamat.- húztam el a számat és felkaptam egy alsót és egy pólót.- Nagyon sajnálom.
-Semmi baj. Nem a Te hibád.- simította végig mellkasom és elment, mire fáradtan nyúltam el az ágyamon. Biztos, hogy nem vagyok meleg, mert egy lány elképzelése elég volt ahhoz, hogy beinduljak, így biztos, hogy Graccel van bajom, de nem tudom mit tehetnék ezzel. Ekkor hatalmas csattanást hallottam, majd egy ordítást, így rohantam is a zaj irányába.

*Louis szemszöge*

Rohadt életbe! Nem igaz, hogy nekem semmi nem sikerül semmi ebben a kurva világban! Az ajtót belökve levetettem magam a földre és sírni kezdtem. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn, így elbújtam, a rejtekhelyemről pedig láthattam Gracet távozni. Ekkor olyan harag gyűlt össze testemben, amit nem bírtam kontrollálni, így megfogtam egy tányért és rávágtam a bal kezemre, amit így felsértettek a szilánkok, volt ahol egész mélyen. A következő, amire emlékszem az Harry arca, aki felsegített és kicipelt a mosdóba, ahol fertőtlenítette a sebem, majd bekötözte és lefektetett az ágyába.
-Ezt miért csináltad?- kérdezte szomorúan, hallottam hangján, hogy sír, de nem bírtam nyitva tartani a szemeimet.
-Miért érdekel? Inkább menj és enyelegj a barátnőddel!- töröltem le könnyeimet és a fal felé fordultam.
-Lou!- fogta meg a vállam óvatosan és próbált visszafordítani maga felé, de ellenálltam.
-Hagyjál! Menj innen!- toltam el a lábammal, de éreztem, hogy visszamászik. Göndör fürtjei csikizték az arcomat, mire akaratlanul egy apró kuncogás szaladt ki a számon és megint arrébb löktem.
-Hé!- jelent meg újra mögöttem.- Ne bánts már!- ölelte át a derekam, úgy, hogy ne tudjam eltaszítani magamtól. Hangosan nevetve elkaptam csípőjét és szembe fordultam vele, majd erősen magamhoz szorítottam.
-Nekem nem kell Liam.- suttogtam, mégis tudtam, hogy hallja.- Nekem csak Te kellesz.- hajtottam le a fejemet, hogy ne lássa kétségbe esett arcomat. Nem válaszolt, csak felemelte fejemet és mosolyogva egy apró pofont adott.
-Vak vagy és hülye.- kuncogott.- Az a srác mindenét odaadná érted.- csóválta meg a fejét, majd mellkasomra hajtotta.
-Az lehet, de nekem nem Ő kell.- szipogtam és lassan mindketten elaludtunk. Legszívesebben ordítottam volna és jól megráztam volna Harryt a vállainál fogva, majd beleüvöltöttem volna a képébe, hogy ébredjen már fel!

*Reggel*

Mosollyal az arcomon ébredtem, ugyanis Haz a nyakamba szuszogva durmolt, így olyan édes látványt nyújtott, amihez kevés hasonló van. Óvatosan kimásztam mellőle és kicsoszogtam a fürdőbe, ahol megtorpantam az ajtóban, kikerekedett szemekkel bámulva a csapon lévő tárgyra...