Reggel úgy keltem fel, hogy eldöntöttem, nem fogok Liam agyszüleményeivel foglalkozni. Az egészet kitalálta, hogy legyen min rágódnom és beégessem magam Louis előtt, ha nem tudnám tartani a számat. Hatalmasat sóhajtva lépkedtem lefele a lépcsőn, de le már nem értem. Louis nagy erővel ütközött belém, így én előre estem, míg ő rám. Fájdalmasan felnyögtem, mire Lou elnevette magát, bár nem értettem mi olyan humoros.
-Mi az, ami ennyire vicces?- löktem le magamról és felszisszenve egyenesítettem ki összegabalyodott végtagjaimat.
-Puhára estem.- veregetett vállba.
-Nem is vagyok puha.- nyújtottam ki rá a nyelvem, mire elkapta azt. Kikerekedett szemekkel néztem arcát amíg el nem engedett végre. Már a hasát fogta a nevetéstől és szemeiből csak úgy folytak a könnyek. Durcásan figyeltem őt, de egy idő után engem is elkapott a röhögő görcs. Mit lehet tenni? Ez egy ilyen nap.
-Na gyere, te kis puha!- kapta el a karomat erőteljesen és a konyhába ráncigált. Lenyomott az egyik székre, majd nekiállt kirámolni a hűtőt, ahonnan előkerült a Nutellától kezdve, a sült csirkén keresztül, a répáig minden. Mosolyogva figyeltem őt, mígnem végül leült mellém és egyszerre kezdte enni a 2 tányérról az ételt, amik előtte voltak. Szerintem ő maga sem tudta, hogy éppen mit töm be a szájába. Mikor mindketten megreggeliztünk elindultunk a suliba. Gondolhattam volna, hogy ma nem lesz könnyű napom, mivel Liamet már az utca végéről kiszúrtam, ahogy az iskola kapujában álldogált Niallel az oldalán. Nem nyilvánítottam neki nagy figyelmet, nyugodtan sétáltam el mellette, mikor egy hatalmas rántással visszahúzott. Elkapta a pólómat a mellkasomnál és a kő kerítésnek nyomott.
-Most nem olyan nagy a pofád, mint tegnap, mi?- utalt arra, hogy az ezelőtti napon én fogtam így az ő felsőjét. Meg sem mertem szólalni, csak tátogtam.- Mit akarsz mondani? "Kérlek verj meg Liam!"- nyávogott magas hangon, majd bal ökle súlyosan csapódott gyomorszájamba, mire elterülve a földön kezdtem öklendezni. Ilyenkor hol van Louis? Remegve néztem fel a barna hajú srácra. Felhúzott maga elé és szikrázó szemekkel figyelt.
-Miért bántasz?- dadogtam a fájdalomtól elfúló hangon.
-Mert az utamban állsz, te féreg!- sziszegett mérgesen, majd teljes erővel a falnak csapott, így fejem nagyot koppant a kemény anyagon.- Ha egy szóval is meg mered ezt említeni Louisnak, hidd el, hogy az lesz az utolsó napod.- hajolt le hozzám, így szemei egy magasságban voltak az enyémekkel, melyek még elég zavarosak lehettek az ütődéstől. Nehezen ugyan, de felálltam és a cuccaim összeszedése után bementem a terembe. Egy dolog volt, ami erőt adott a nap további részéhez. Péntek volt.
-Mr. Styles!- nézett a naplóra a történelem tanár.- Látom sikeresen megtalálta a termet.- pillantott rám gúnyosan. Lehajtott fejjel mentem a padomhoz, ahol Grace zöld szemeivel találtam szemben magam. Rosszallóan méregetett, majd sóhajtva elfordult. Mérgesen csaptam a földre a táskámat. Nem lehetek ekkora szerencsétlen! Miért kellett nekem találkoznom Liammel?
*3. szünet*
Kissé félve léptem ki az iskola épületéből, mivel tudtam mi vár rám odakint. Még első szünetben jött hozzám egy harmadikos, aki megszeppenve adta át az üzenetet, hogy Liam várni fog rám az udvaron, a nagyszünetben. Első pillanatban megláttam alakját, ahogy gúnyosan bámul rám az egyik fa mellől. Bizonytalan léptekkel mentem mellé, majd mikor kartávolságon belül voltam elkapta a csuklómat.
-Nekünk még maradt egy kis elintéznivalónk.- vezetett gúnyos mosollyal a bokrok takarásába, ahol egy biztos mozdulattal gáncsolt ki. Amikor már a földön feküdtem, fekete bakancsával tökéletes pontossággal találta el a lengőbordámat. Felordítottam a fájdalomtól.- Befogod a pofádat!- emelte fel a fejemet a hajamnál fogva.
-De Liam! Én nem vagyok szerelmes Louisba!- mondtam talán kicsit hangosabban a kelleténél, mivel ekkor megjelent mellettünk egy tanár, mögötte pedig pár diák figyelt minket kikerekedett szemekkel.
-Payne! Azonnal elengeded!- akadt ki az informatika tanár, aki egy nagydarab, maci testalkatú, szemüveges férfi.- Menj az igazgatóiba.- kapott fel a karjaiba.- Utat.- nézett a tömegre maga mögött és egészen az orvosiig cipelt. Csukott szemekkel szenvedtem a nem múló fájdalom miatt. Mikor lerakott a vizsgáló asztalra még bennmaradt velem, bár nem nagyon értettem minek.
-Istenem! Mi van vele?- rontott be ekkor Louis. Mikor meglátott erősen magához szorított. Csak kapaszkodtam a pólójába és nem akartam elengedni.- Annyira sajnálom, hogy nem figyeltem rád.- megéreztem, hogy könnyei vállamon landolnak. Itt már én sem tudtam tartani magamat és egy nedves csík csúszott végig államig. Remegve öleltem ugyanolyan erővel, semmit sem lazítva a tartásomon.
-Mr. Tomlinson.- húzta el tőlem Louist az infó tanár.- Harryt muszáj megvizsgálni, hogy nem esett-e súlyosabb baja.- ölelte át a derekát és maga mellett tartotta.- Tudod mi a jó ebben?- nézett rám szemüvege mögül a tanár úr.- Hogy már nem leng a bordád.- vigyorgott. Lou elnevette magát, én csak fájdalmasan fogtam az oldalamat, miközben mosolyogva ráztam meg a fejemet. Néha nem tudom, hogy ő tényleg egy diplomás tanár, vagy egy diák közülünk. A nővér lesegítette a pólómat, majd elfektetett a vizsgáló asztalon. Kellemetlenül éreztem magamat, de ezzel ő egyáltalán nem törődött. Elkezdte nyomkodni a hasamat, mire furán néztem fel rá.
-Nem a hasamat rúgta meg.- szóltam kissé bátortalanul.
-Tudom.- forgatta meg a szemeit és folytatta a tapizást.- Csak ellenőrzöm, hogy nem lett-e belső sérülésed.
-Értem.- hajtottam vissza a fejemet. Egyre lejjebb haladt, végül a gatyámat húzta lejjebb, mire idegesen felültem.- Mit csinál?
-Ne ugrálj már. Ez a munkám.- sóhajtott unottan, majd visszanyomott és addig a határig lehúzta a nadrágomat, hogy még éppen nem látszott ki, aminek nem szabadott volna. Láttam, hogy Louis elfordulva nevet. A vállai erősen remegtek, így tudtam, hogy röhög. A tanár is próbálta visszatartani a kitörni készülő nevetését, de nagyon nehezére esett. Kínosan bámultam a plafont, amíg nem végzett a nővérke.- Felöltözhetsz.- nyomta a kezembe a pólómat végre.- Semmi komolyabb sérülésed nem esett, viszont a zúzódások idővel be fognak kékülni, így azokat szerencsés lenne lejegelni.
-Rendben. Köszönöm.- indultam kifele amilyen gyorsan csak tudtam. Mérgesen vonultam be az informatika terembe, ahol a többi osztálytársam hangosan zajongva gépezett. Megmentőm is megérkezett és elkezdődhetett az óra.
*Ebéd szünet*
Grace félve figyelte az arcomat ebéd közben.
-Mi a baj?- döntöttem el a fejemet, így néztem tovább őt. Elkezdett kuncogni, amit ebben az esetben nem nagyon értettem.
-Pont olyan vagy így, mint egy bagoly.- fogta meg két oldalon az arcomat és vissza "egyenesítette".
-Most már elmondod, hogy mi a baj?- tettem le a villámat a tányérra.
-Liam megvert.- sóhajtott fájdalmasan.
-Mi? Én megölöm!- ordítottam és felugrottam az asztaltól.
-Harry!- húzott vissza ülésbe riadtan.- Téged, te majom! Nem engem!- adott egy apró puszit.- De jó látni, hogy megvédenél.- simított végig a kézfejemen. Még az adrenalintól felpörögve próbáltam enni, de remegett a kezem, így leejtettem az evőeszközömet.- Nyugi.- ült át mellém a lány és közel bújt hozzám. Jó érzés volt érezni teste melegét, így sikerült lehiggadnom és befejeznem a kajámat. Nem együtt mentünk haza, mert nekem külön énekem volt a verseny miatt. Végre sikerült egy kicsit kikapcsolnom, de ez a másfél óra túl gyorsan véget ért, így nemsokára már otthon is voltam. Az órára nézve megállapítottam, hogy Louisnak még edzése van, mivel a mutatók még csak 7 órát mutattak. Felvonultam az emeletre és Lou szobája felé vettem az irányt. Felkaptam a gitárját és elkezdtem pengetni, de egy jó óra után éreztem, hogy lassan lecsukódnak a szemeim. Ásítva mentem a saját birodalmamba és egy tiszta alsóval karöltve bevánszorogtam a fürdőszobába. Folyattam magamra a kellemes, meleg vizet és közben dúdolgattam, majd egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
-Harold!- hallottam meg Lou hangját, majd egy hatalmas kiáltást és Louis valahogy beesett a zuhanyzóba. Előttem feküdt, majd lassan felkelt, de mindenhol tiszta víz volt. Teljesen elpirulva figyeltem ténykedését, miközben próbáltam takarni magamat.- Csak azt akartam mondani, hogy Grace keres.- ment ki sietősen a helyiségből. A levegőt kifújva zártam el a vizet és a gatyámat magamra kapva mentem vissza a szobámba. Az ablakban már várt a vörös hajú vadóc.
-Szépfiú!- dobott fejbe egy párnával, mire meglepetten elkaptam a tárgyat.- Kérem vissza.- nyújtotta a kezét nevetve, én pedig készségesen hozzá vágtam. Nevetve figyeltük egymást, majd megpróbáltunk megkomolyodni.- Holnap akkor reggel 9-re átmegyek. Addigra legyél készen!- csukta be az ablakot és én is utánoztam, majd elterültem az ágyamon. Ekkor Louis feje jelent meg az ajtómban.
-Bejöhetek?- mosolygott. Megütögettem magam mellett az ágyat, hogy jöjjön ide. Leült mellém és a vállaimnál fogva lenyomott az ágyra. Riadtan figyeltem, hogy mit akar tenni.- Fájnak?- emelte fel a kezemet és az oldalamat kezdte vizsgálni, amit nagy, kékes-zöld folt díszített, majd áttért a hasamra. Megnyugodtam féltő tettei láttán és megráztam a fejemet.- Nagyon megijedtem, mikor az egyik osztálytársam elmondta, hogy mi történt.- bújt az oldalamhoz.- Rögtön futottam hozzád.
-Örültem, mikor bejöttél.- húztam a lehető legközelebb a testemhez. Vigyorogva nézte az arcomat.
-Liam elmondta, hogy tudod a sztorit.- sóhajtott.
-Beszéltél utána Liammel?- akadt el a lélegzetem.
-Igen. Betörtem az orrát.- fordította el a fejét tőlem, mire kikerekedett szemekkel visszafordítottam.
-Kérlek, Louis! Mondd, hogy ez nem igaz!- kérleltem kétségbeesetten.
-Megutálsz ha mégis?- figyelt apró mosollyal az arcán.
-Ez nem a te dolgod lett volna!- néztem arcát mérgesen.
-Igenis, az enyém is! Az öcsém vagy, Harold! A bátyónak pedig az a dolga, hogy megvédje a kisebb testvérét!- dobta át egyik kezét a hasamon és egyenletesen kezdett szuszogni.- Jó éjt Harold!
-Louis!- kaptam fel a fejem.- Te tényleg jártál Liammel?
-Igen.- csuklott el a hangja.- Holnap majd megbeszéljük. Aludj.- adott egy jó éjt puszit és kényelmesen elhelyezkedett a hasamon. Végül is! Minek a külön szoba? Lassan mindketten elaludtunk.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Azt szeretném kérdezni, hogy az olvasók között van-e olyan aki esetleg letette-e a felsőfokú nyelvvizsgát (akármilyen nyelvből). :) Ha igen, az lenne a kérdésem, hogy milyen korban, mennyire volt nehéz és mik voltak a témák? :D Előre is nagyon szépen köszönöm. :)
