2013. december 21., szombat

12. fejezet

*Reggel*

Nyűgösen keltem fel, mivel egész este Louis hortyogását hallgattam.
-Úgy veszel levegőt álmodban, mintha egy trombita lenne a tüdőd helyén.- löktem le a hasamról a fejét, mire mérgesen felnyögött.
-Nem zavar, hogy én még aludtam?- csapott oldalba, majd mindketten felkeltünk, Lou pedig átment a saját szobájába. Mikor rápillantottam az órára, tudatosult bennem, hogy 10 percem van Grace érkezéséig. Gyorsan felkaptam egy fürdőnadrágot és a zuhanyzóba rohantam vele, majd 2 perc múlva már a pólómat ráncigáltam magamra és végre elkészültem, még 1 perccel hamarabb is. Nem kellett sok idő és már kopogtak is, mire lerohantam és szélesre tártam az ajtót, ahol a vörös szépség állt, egy táskával a kezében. 
-Indulhatunk?- tolt arrébb az útból Zayn és levetette magát a kanapénkra. 
-Nem tudom. Még Louis készülődik.- indultam fel, hogy szóljak neki, de már éppen jött szembe velem, így ketten mentünk vissza a tesókhoz. Izgatottan figyeltem a tájat, míg a tengerpartra nem értünk, mivel még sosem láttam sós vizet. Amint megállt az autó kipattantam és lerohantam a homokos partra és lenyűgözve bámultam azt. Szeptember ellenére is elég sokan voltak még lent, de ezt egyáltalán nem bántam. Hatalmas mosollyal az arcomon kaptam le a pólómat, mire végre a többiek is ideértek.
-Tetszik mi, Fürtöske?- csapott a vállamra Zayn, majd ő is ledobta a felsőjét. Csak elámulva bólogattam, majd követve az idősebb Malikot besétáltam a hullámok közé, igaz, én nem ugrottam egy fejest, mint Zayn, aki boldogan merült el a habokban. Csak figyeltem a távolba nyúló kékséget, ami ki tudja milyen titkokat rejt, de nem sokáig álmélkodhattam, mivel Grace egy ügyes mozdulattal a víz alá nyomott, így köhögve jöttem fel és tincseim nedvesen tapadtak homlokomhoz. Nevetve figyelte arcomat, majd felkapva törékeny lényét bedobtam a mélyebb részbe, ahonnan ügyesen kiúszott.
-Hol van Louis?- néztem körbe hirtelen.
-Azt mondta, hogy majd bejön, most még nincs kedve.- rántotta meg a vállait Grace és a pert felé mutatott. Kimentem tesómhoz és furcsán néztem őt.
-Mi a baj Harold?- mosolygott.
-Miért vagy itt kint pólóban?- húztam fel az egyik szemöldökömet.
-Nincs túl meleg.- legyintett és visszacsúsztatta napszemüvegét az orrára.
-Gyere már be. Tök jó a víz.- fogtam meg az egyik kezét és felráncigáltam, mire dühösen felnyögött. Sikeresen a tengerbe toltam, mire elkezdett nyávogni, ezért inkább egy szépen irányzott lökéssel a hullámok alá küldtem.
-Gyűlöllek Harold!- jött fel prüszkölve, majd mérgesen újra a parton talált magának elfoglaltságot. Én nem értem ezt a srácot, mi rosszat tettem?
-Mi a baj?- ölelt át a hasamnál Grace, mire kirázott a hideg. Kuncogva elém lépkedett és kezét végigvezette a mellkasomon.
-Mennünk kéne, mert lassan ebédidő van.- jelent meg előttem Louis még kissé vizes és elég morcos feje. Szomorúan battyogtam ki és gyorsan megtörülköztem és már mentünk is. Nem így képzeltem el ezt a délelőttöt.

***

-Miért vagy velem ilyen egész nap?- néztem fel Louisra talán egy kicsit félénken. Egy nagyot sóhajtva rakta le a villáját, ugyanis éppen ebédeltünk. 
-Mert elegem van belőled.- mondta ki mindenféle kertelés nélkül, mire én csak meglepetten tátogtam, de egy értelmes szót sem tudtam kinyögni.- Nagyon idegesít, hogy bárhova mész, téged mindenhol szeretnek és a barátaimat is egytől-egyig elvetted.- legyintett fáradtan és a szobájába ment. Kikerekedett szemekkel álltam az előszobában és csak arra volt erőm, hogy kétségbe esetten felvánszorogjak a barlangomba, ahol viszont csak elterültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Útba vagyok Louisnak, ez már biztos, így már el is döntöttem, hogy mit fogok csinálni. Szólok Jaynek és megkérem, hogy vigyen vissza az árvaházba. Igen, ez lesz a legjobb megoldás, nemsokára úgyis kiengednének onnan. Ezzel az elhatározással rohantam le a konyhába, ahol meg is találtam őt.
-Lehet egy kérésem?- álltam meg mellette félénken. Kedvesen rám mosolygott.
-Természetesen.
-Vissza vinnél az árvaházba?- hajtottam le a fejem félénken, mire idegesen végigsimított a karomon.
-Nem jó itt neked? Rossz anya vagyok?- jelent meg egy könnycsepp a szemében.
-Nem erről van szó.- öleltem át gyorsan.
-Ne menj vissza.- hallottam meg Louis hangját mögülem és kezeit átfonta hasam körül, mire kellemes borzongás járt át.- Nem akarom, hogy elmenj. Nem azért mondtam, csak féltékeny vagyok rád és így jött ki rajtam. Kérlek, maradj!- fordított szembe magával, így megláttam, hogy szemeiben könnyek csillogtak.- Feljössz beszélgetni?- vigyorodott el halványan. Csak bólintottam és elindultam utána a szobájába.
-Légy vele türelmes.- súgta még a fülembe Jay, mire egy mosollyal válaszoltam.
-Tudod, én nem akartalak megbántani, csak tényleg, több barátod lett 1 hét alatt, mint nekem, mióta itt élek. Igaz, ezért inkább felnézek rád, így ezt ne vedd bántásnak, kérlek.- terült el az ágyán, én pedig helyet foglaltam mellette.- Amúgy beszélnünk kéne Liamről. Emlékszel mikor a lányról beszéltem, akivel 2 évig együtt voltam?
-Igen.- nyeltem egy nagyot.
-Az Liam volt.- fordította el tőlem a fejét.- Nagyon szerettem őt, de nagyon megbántott, mivel amíg együtt voltunk többször is megcsalt, így nem tudtam bízni benne többé, de kérlek, erről senkinek ne mesélj, még anyának se, mivel ő erről nem tudott, azt hitte, hogy barátnőm van.
-Persze.- nyeltem egy hatalmasat.
-Most már tudod.- sóhajtott és lehúzott maga mellé.- Azóta nem voltam fiúval, mivel azt hittem, hogy Liam által már az összes srácot megutáltam. De tévedtem, mivel ez az érzés nem egy kitörölhető dolog.- mosolygott, mire megfagyott a vér az ereimben. Ezzel most kire célzott?