3. fejezet

-Akkor mehetünk?- vette föl a cipőit Louis.

-Mondjuk.- kaptam fel én is enyhén kopott tornacipőimet. Elmentünk egy közeli parkba, ahol volt egy hatalmas kosárpálya és egy focipálya.

-Szia Lou!- pacsizott le egy szőke sráccal Louis.- Hoztál nekünk friss húst?- vigyorgott rám.

-Ő Harry. A tesóm, akiről meséltem neked.- csapott a vállamra.

-Szia.- nyújtottam neki a kezem, mire megölelt. Nekem mindegy!

-Niall vagyok.- mosolygott.

-Sziasztok.- jött meg Zayn is.- Te is itt vagy Fürtöske?- veregetett hátba.

-Mint látod?- löktem meg.

-Labdát hoztatok?- nézett körbe Lou.

-Szóltam Liamnek, hogy hozzon.- vigyorgott a fekete.- De nincs kedve kosarazni, szerintem foci lesz belőle.

-Mindegy!- rántotta meg a vállát Niall.- Itt is van.

Mindenki Liamet figyelte. Komor ábrázattal jött felénk egy focilabdát rugdalva. 

-Hello.- ölelte meg a többieket.- Te meg ki vagy?- nézett rám összeráncolt szemöldökkel. 

-Harry.- nyújtottam neki a kezem.

-Azt hiszed, hogy megrázom?- nevetett fel gúnyosan. Félve visszahúztam.- Tudom, hogy honnan valósi vagy.  Nincs kedvem intézetből szabadult kölykökkel haverkodni, így inkább ne szólj hozzám! Louis miatt elvisellek, de nagy ívben kerülj el! Megértetted?- suttogta, így a többiek nem hallották.

-Igazából nem inté...- magyarázkodtam volna.

-Pont leszarom!- ment el focizni. Megilletődve néztem utána. Miért ilyen velem? Nem is ismer! 

-Gyere már Fürtöske!- hívott Zayn mosolyogva. Odafutottam hozzájuk és elkezdtünk játszani. Egy kapura rugdostunk. 

-Állj be Bongyori!- mutatott a kapura Niall. Vonakodva ugyan, de megtettem. Végül is nem is volt olyan szörnyű. Elég jól ment nekem a védés. Egyszer csak Liam akkorát bikázott a labdába, hogy nem is láttam, merre megy és tökéletes pontossággal ágyékon talált. Üvöltve rogytam térdre. 

-Bazd meg! Jól vagy Harold?- ölelte át a hátam Louis. 

-Úgy nézek ki?- sziszegtem.- Kurvára fáj.- hajtottam le a fejem fájdalmamban. 

-Ez aztán tökre pontos volt Li!- nevetett Niall Liamre nézve. Ő csak gonosz vigyorral figyelt engem. 

-Gyere tesó.- segített fel Louis. Összegörnyedve álltam. 

-Ugyan már! Ennyire meg sem rúgtalak.- fonta össze karjait Liam a mellkasa előtt. 

-Nem? Teljes erőből tökön rúgtad!- akadt ki Lou. 

-Nyugodj már le Tomlinson. Én inkább haza húzok.- kapta fel a labdáját és eltűnt. 

-Szemét.- suttogta bátyám.- Haza menjünk?

-Nem kell.- ráztam meg a fejem.- Hazatalálok. Ti maradjatok nyugodtan. 

-Ne csináld már Fürtöske! Majd én elkísérlek!- fogta meg a vállam Zayn és elindultunk. Én még mindig fájdalmasan markoltam a gatyám. Kiértünk a parkból.- Jobban vagy?- mosolygott. 

-Igen.- sóhajtottam és 10 percen belül már otthon is voltam.- Bejössz?

-Nem. Haza kell mennem.- intett és elment. 

-Köszi, hogy elkísértél.- kiáltottam még utána. Vigyorogva intett egyet. Bementem és csukott szemmel nekidőltem a falnak. Vajon miért gyűlöl Liam? Olyan kedves srácnak tűnt. 

-Mit csinálsz itthon Harry?- jött ki a nappaliból Jay.- Nem kosarazni mentetek?

-De, csak történt egy kis baleset.- pirultam el. 

-Jesszus! És jól vagy? Megsérültél? Mutasd, hol van a seb?- ijedt meg. 

-Nem komoly, jól vagyok.- mentegetőztem. 

-Harry! Felelősséggel tartozom érted! Na mutasd, hol fáj!- simogatta meg az arcom. 

-Anya.- jött be röhögve Louis.- Nem hiszem, hogy látni akarod! 

-Miért? Olyan súlyos?- sápadt el teljesen Jay. 

-Nem!- öleltem magamhoz. 

-Anya!- fogta a hasát Lou a nevetéstől.- Liam tökön rúgta Harryt. 

-Ó...- vörösödött el.- Sajnálom Harry. Hozzak jeget? 

-Nem kell. Már nem is fáj annyira.- néztem kínomban a plafont. 

-Ugyan Harold! Nem szégyen ez!- ölelte át a vállam tesóm.- Én megyek lezuhanyozok.- indult el a fürdőbe Lou. 

-Segítsek valamit?- mentem be a nappaliba Jayhez. Éppen takarított. 

-Nem kell, köszi.- szedte fel Louis szennyes ruháit.- Ez a gyerek már soha nem fog megjavulni! Remélem ragad rá valami belőled! De kérlek Harry! Te ne tanulj tőle!- kuncogott.

-Ígérem, nem fogok.- mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Felkaptam egy alsógatyát és egy törülközőt és elindultam a fürdőbe. Louis éppen akkor jött ki onnan. Vigyorogva nekem dobta a vizes törülközőjét.- Hé!- löktem le magamról.- Ezt most miért kaptam?- nevettem.

-Csak úgy.- vette fel a kék anyagot és elment a szobájába. Lezuhanyoztam, fogtam mostam, majd a szobámba mentem és befeküdtem az ágyamba. Mosolyogva gondoltam a mai napra. Annyira kedves mindenki. Kivéve Liamet, de eldöntöttem, hogy vele nem fogok foglalkozni. Gyorsan álomba merültem. 

2. fejezet

Tátott szájjal bámultam a lenyűgöző épületet. Gigantikus kert futott körbe a ház körül, egy hatalmas medencével, sok fával és rengeteg virággal. Pillantásom ez után a házra tévedt, ami inkább már a palota kategóriába tartozik.

-Hű.- nyögtem ki meglepetten. Mást nem voltam képes mondani. A falak tiszta fehérek voltak, nagy barna keretes ablakokkal és barna, fa ajtóval.

-Gyere be.- mosolygott Louis és kihúzott a kocsiból. Óvatosan léptem be az építménybe. Az előszobában a cipőtartóra raktam kissé szakadt tornacipőim, majd bementem a nappaliba. Felettébb stílusosan volt berendezve, a barna árnyalatai uralták a szín világot. Letörölhetetlen vigyorral néztem körbe.

-Csodálatos.- néztem Louisra. 

-Köszi, mondták már.- mosolygott magára a tükörben. Egymásra nézve egyszerre nevettük el magunkat. Tovább mentünk a konyhába. Itt inkább a fekete volt jellemző, de ugyan olyan elegánsan volt berendezve, mint a nappali. Már most imádom ezt a helyet. Lou bevezetett a fürdőszobába. Tátott szájjal meredtem magam elé. 

-Egy medence van a fürdőtökben?- néztem meglepődve a srácra.

-Nem, te tudatlan! Ez egy jakuzzi!- kócolta össze a hajam. Felhúztam az egyik szemöldököm. Hogy mi?- Megmutatom.- ment a medencéhez és benyomott egy gombot, mire elkezdett pezsegni a víz. Ámulva figyeltem.- Na gyere! Most jön az én szobám!- futott fel az emeletre. Minden olyan letisztult és igényes. Beléptünk az első ajtón jobbra. Egyáltalán nem illett a ház többi részéhez, tele volt színekkel és egy kissé rendetlen is volt.- Próbáltam rendet rakni, de nem vagyok az a tisztaság mániás.- mosolygott. 

Ez a szoba tükrözte Louist. Nagyon tetszett! 

-Gondolom érdekel már a te szobád!- terelt ki a területéről. 

-Persze.- vigyorogtam izgatottan. Elmentünk a folyosó végére. Benyitott egy bal oldali ajtón. Leesett az állam.- Na ne!- léptem be.- Ez komoly?- forogtam körbe.- Ez az én szobám?- nevettem el magam boldogságomban.

-Igen.- kuncogott Lou. Ő is bejött és elterült a hatalmas ágyon. 

-Köszönöm!- rohantam tesómhoz és erősen magamhoz öleltem. 

-Ugyan már Harry! Most már te is család tag vagy!- adott egy puszit. 

-Hol van Jay?- kérdeztem, mivel rájöttem, hogy már rég nem láttam.

-Tárgyalásra ment. Apa pedig csak egy hónap múlva jön haza, mivel valami turnén van. Valami bandának a menedzsere. Sokat utazik.- ültünk föl.- Szokd meg, hogy sokat leszünk kettesben! Egyébként fogsz járni suliba, nem?

-Nem tudom.- gondolkoztam el. 

-Szeptemberben leszek 3.-as az egyetemen. Szerintem te is jössz gólyának!- ütött barátilag vállba.

-Mi az a gólya?- néztem kék szemeibe. 

-Az első éveseket szokták így hívni.- avatott be.- De várj egy pillanatot! A legjobbat még nem is láttad!- ugrott fel és lerohant a földszintre. Benyitott egy ajtón én pedig követtem. 

-Azta!- teljesen ledöbbentett amit láttam. Egy beltéri medence volt, pálma fákkal cserépben és napozó ágyakkal.

-Van kedved fürdeni?- vigyorgott.

-Szabad?- lepődtem meg.

-Nem Harry, csak dísznek van!- röhögött halkan.- Persze, hogy szabad.- dobta le a pólóját, majd gatyájától is megszabadult.- Na mi lesz? Ruhában fürdesz?- nézett rám mosolyogva. 

-Nem.- ocsúdtam fel és levetkőztem. Lou egy bombával ugrott a vízbe. Én csak ámulva figyeltem.

-Mit csinálsz?- nézett rám nevetve, mikor a létrán másztam be.

-Bejövök.- mentem oda hozzá egy nagy vigyorral az arcomon.

-Neked sincs megtiltva, hogy beleugorj.- nyomott a víz alá. Röhögve jöttem fel, majd belelöktem a habok közé.- Hé! Már támadsz is?- ugrott a hátamra. Szememet becsukva hátra dőltem vele együtt. Mindketten kuncogva jöttünk fel, majd megálltunk egymással szemben. Louis egy vizes tincset eltűrt a szemem elől. Meglepetten figyeltem.

-Köszi.- suttogtam. Tovább folytattuk a birkózást. Csak jó 2 óra múlva eszméltünk fel.

-Látom fiúk, megismerkedtetek.- hallottuk meg Jay hangját. Egyszerre bólogattunk, majd kimásztunk a medencéből és egy-egy törülközővel leültünk a napozó ágyakra. 

-Harry nagyon jó fej.- bökött oldalba Lou, mire elnevettem magam. 

-Louis a legjobb testvér, akit valaha kívánhattam.- néztem az említettre. Mosolyogva figyeltük egymást, majd egyszerre röhögtük el magunkat. Boldogan mentem fel új szobámba és átvettem vizes alsógatyámat. Éppen a bőröndömben kutattam egy tiszta után, mikor Louis csörtetett be a szobámba. 

-Szóval.- dőlt az ágyamra újfent.- Van egy ötletem öcsi.

-Ne hívj így!- dobtam rá egy tiszta alsót. 

-Jól van na! Akkor van egy ötletem Harold!- kuncogott.- Bocs, de ez milyen hülye név már! 

-Nem is! Nekem tetszik!- durciztam be. 

-Most meg ne sértődj!- nevetett.- Ott tartottam, hogy van egy ötletem. Délután pár haverommal kimegyünk kosarazni. Nincs kedved jönni? 

-Nem tudok kosarazni.- vallottam be. Játszottam már természetesen, de szerintem nálam bénább játékos nincs. Vagy ha van, az hazudik! 

-Ne szórakozz már!- csikizte meg az oldalam, mire felröhögtem. 

-Jó-jó megyek!- adtam be a derekam, majd kiment a szobából.

-Hidd el, hogy tetszeni fog!- mosolygott, majd becsukta az ajtót, így nyugodtan átöltözhettem. Felöltözve mentem le a konyhába, ahol Jay sütött éppen. 

-Mit csinálsz?- álltam mellé. 

-Palacsintát. Szereted?- nézett rám. Hevesen bólogattam. 

-Nagyon.- már hallottam is a hasam korgását. 

-Megterítesz?- dobta fel a levegőbe, ami így megfordult. 

-Ügyes vagy!- mosolyogtam, majd elkezdtem előszedni a tányérokat.

-4-et rakj!- szólt, mikor 3 személyre terítettem. 

-Haza jön Louis apukája?- lepődtem meg. 

-Nem.- rázta meg a fejét.- Louis egyik barátja jön.

-Értem.- vettem elő még egy étkészletet. Mikor kész voltam segítettem megcsinálni a palacsintákat Jaynek, majd mikor kész voltunk, akkor ért le Louis. 

-Hm..- nézte a tálat.- Mikor eszünk?- vigyorgott.

-Eddig öltöztél?- kuncogott az anyukája.- Harry 1 nap alatt többet segített, mint te egy évben!- kócolta össze Lou haját. 

-Nem találtam sehol egy pólót.- mentegetőzött. Ekkor csöngettek.- Ez Zayn!- rohant az ajtóhoz. Mikor visszajött egy fekete hajú srác is jött vele. 

Kifejezetten olyan fiúnak tűnt, aki tudja, hogy jól néz ki és ezt ki is használja. Az igazi nőcsábász típus. 

-Zayn.- nyújtotta nekem a kezét egy halvány mosollyal. 

-Harry.- ráztam meg, majd leültünk az asztalhoz.- Nagyon finom lett.- vigyorogtam Jayre, a harmadik palacsinta után. A két srác együtt értően bólogatott. 

-És milyen itt Harry?- nézett rám Zayn, hatalmas, barna szemeivel. 

-Nagyon tetszik. A ház egyszerűen csodálatos, Jay hihetetlen kedves és Louis is nagyon jó fej.- néztem az illetőre. 

-Tudom.- pacsizott le velem a fekete hajú.- Szerinted miért csövezek náluk mindig?- suttogta nekem, úgy, hogy mindenki hallja. Jót nevettünk. Sokáig beszélgettünk.- Sajnálom, de nekem mennem kell.- kelt fel Zayn.- Köszönöm szépen a finom ebédet Jay.- adott egy puszit neki.- Örülök, hogy megismertelek Fürtöske.- lépett hozzám, majd kezet fogtunk és elment.

-Nem vagyok Fürtöske!- álltam Lou elé, mikor már becsukta Zayn után az ajtót.

-Néztél már tükörbe?- vigyorgott.

-Jól van na!- fontam össze karjaimat mellkasom előtt. 

1. fejezet

-Harry! Gyere már! Vacsora!- rontott be egy kisgyerek szobámba.

-Megyek.- sóhajtottam. 17 vagyok és még mindig egy árvaházban élek! Hogy mióta vagyok bent? 2 napos korom óta! Senkinek nem kellettem! Idővel az összes barátomat elvitték, de én itt maradtam. Lehet, hogy ennyire csúnya vagyok? Már senki nem maradt velem egy idős, csak kisebbek. De őket is mindig gyorsan elviszik. Csak én vagyok ennyire szerencsétlen! De nem baj. 1 év múlva már elmehetek innen. Lementem az ebédlőbe.

-Szia Harry!- mosolygott a konyhás nő. Igazából szerintem vagy 2 évvel lehet idősebb nálam. Elég csinos hosszú, fekete hajával és csillogó, zöld szemeivel.

-Hali Alice.- viszonoztam gesztusát.- Milyen napod volt?

-Felettébb könnyű. Ma csak kaját osztani jöttem be. Nem kellett főznöm.- rakta a tálcámra az egész tűrhető ételt.

-Az jó.- fogtam meg a vacsorámat.- Köszi szépen.- indultam el egy üres asztalhoz.

-Szívesen és jó étvágyat!- szólt még utánam.

-Köszi.- mosolyogtam még vissza rá. Elég jóban vagyunk. Nagyon kedves lány. Unottan eszegettem, mikor lehuppant mellém Lilien. Hihetetlenül energikus csaj és ha jól tudom 14 éves.

-Képzeld H! Szabadulok!- vigyorgott szélesen. Kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Ne csináld már!- mondtam letörten.- Egyedül maradok! Minden barátomat elviszik! Persze örülök neki, de akkor is! Kivel fogok dumálni?

-Nyugi! Itt lesz Carlos.- kuncogott. Carlos 5 éves hiperaktív kölyök, aki legszívesebben azzal tölti idejét, hogy általa karate technikának titulált mozdulatokat gyakorol rajtam. Nem egyszer volt, hogy az orvosiba kötött ki egyikünk, vagy mindketten.

-Én is szeretlek Li!- nyomtam villámat mérgesen a húsba.

-Tudom. Nagyon sajnálom H, de most mennem kell pakolni. 2 óra múlva jönnek értem.- ölelt át.- Hiányozni fogsz.

-Te is nekem! Remélem majd még találkozunk!- adtam neki egy puszit. Ő volt az egyetlen itteni barátom. Most már ő sem lesz! Nemsokára az lesz, hogy csak miattam tartják fent ezt az intézményt!- Meg van a képed?- kérdeztem ijedten.

-Persze.- húzta elő zsebéből a fotót.

A képen én 5 éves voltam, Lilien pedig kettő. Körülbelül akkor hozták be őt és rögtön összebarátkoztunk. 

-Neked?- mosolygott.

-Természetesen. Soha nem fogom elhagyni.- néztem a képet.

-Én sem.- indult el. 

-Figyelem!- jött be az igazgató.- Szülők!- mosolyogva nézett körbe. Ez azt jelenti, hogy megint jött egy család, aki gyereket szeretne. Ilyenkor mindenki bizakodva rohan a konferencia terembe, ahol sorba állítanak minket és mindenkit megnézhetnek egyenként a jövőbeli szülők. Nem vagyunk túl sokan, így mindenki pozitívan szokott rohanni, hogy elsőnek érjen oda. Én már tudom, hogy semmi esélyem, így előző alkalommal már  oda sem mentem.- Styles!- nézett rám az igazgató nő.- Te is jössz!- nézett mérgesen. Bólintottam és folytatni akartam a vacsorámat.- Most!- szólt rám.

-Jól van na!- mentünk el ketten. Már mindenki ott volt. Beálltam a sor végére. Bejött a család. Egy srác jött és gondolom az anyja. Kedvesnek tűntek. 

-Szóval ő itt Jay és a fia Louis.- mosolygott az igazgató.- Louis édesapja éppen dolgozik ezért nem tudott eljönni, de biztosíthatlak titeket, hogy nagyon jószívű ember. 

-Sziasztok.- integetett Jay. Végigmentek mindenki előtt és volt akivel beszélgettek is. Louis nagyon közvetlen volt mindenkivel. Aranyos srác. Odaértek hozzám. 

-Sziasztok.- vigyorogtam szélesen.- Harry vagyok. Harry Styles.- fogtam kezet az anyukával, majd Louisval is. 

-Hány éves vagy?- lepődött meg Jay.

-17.- sóhajtottam. 

-Mióta vagy itt?- érdeklődött a fiú.

-Majdnem mióta megszülettem.- bólogattam.- Ez van.- húztam fel vállaim. Alsó ajkamba haraptam mert nem pont a legboldogabb témát hozták fel és egy kicsit fájt. Tudom, hogy a szüleim szegények voltak és csak nekem akartak jót, de azt hittem majd valaki elvisz. Erre lassan 18 éve rohadok itt! Nem lehet, hogy ilyen visszataszító vagyok! 

-Anya, menjünk!- ráncigálta anyukája felsőjét Louis. Meglepődtem. Szóval ennyi. Megint itt maradok. Gyorsan elmentek. 

-Szia Harry!- intett még vissza Jay, de Louis hátra sem nézett. Egy apró könnycseppet töröltem ki szemem sarkából és láttam, hogy ezt Jay is látja. Az igazgatónő odajött hozzám.

-Sajnálom Harry.- ölelt magához. Csöndben simogatta a fejem, mire egyre vizesebb lett arcom. 

-Pedig olyan kedvesnek tűntek.- suttogtam. 

-Tudom. Na menj a szobádba!- mosolygott és elengedett. Letörten kullogtam a folyosón. 

-H! Most indulok!- jelent meg előttem Lilien csomagjaival. Erősen mellkasomhoz szorítottam. 

-Nagyon fogsz hiányozni.- szipogtam. Mosolyogva puszit lehelt arcomra. 

-Készen vagy kislányom?- jelentek meg jövőbeli szülei. Aprót bólintott majd elmentek. Még visszaintett. 

-Ki volt ez a helyes fiú? Az egyik gondozó?- kérdezte az "anyukája". 

-Nem. Ő Harry. A legjobb barátom.- csuklott el hangja. Sokat jelentett, hogy azt mondta, hogy legjobb barátom. Könnyeimmel küszködve feküdtem be az ágyamba. Miért utálnak az emberek? Amit ma az a srác tett, nagyon megbántott. Nem küszködtem tovább. Szabad utat engedtem könnyeimnek. Nem szeretnék többet családokkal találkozni. Ronda vagyok és visszataszító. Egyszerűen engem mindenki utál! 

-Harry?- ült le mellém az egyik gondozó nő. Kedvesen mosolygott. 

-Tessék?- töröltem le arcom. 

-Valamit el kell mondanom.- sóhajtott és előhúzott egy papír köteget.- Gondolom észrevetted, hogy te vagy itt a legidősebb. Ilyen korban a gyerekek már nem szoktak itt lenni. De te más vagy. Mindig is más voltál. Mikor idekerültél mindenkinek elraboltad a szívét. Sokat mosolyogtál és mindenkire nevettél. Nagyon gyorsan megszeretett téged mindenki.- vett elő egy képet. 

-Ez te vagy.- mosolygott.- Te voltál mindenki kedvence. Amikor szabadságot kaptunk mindig téged vittünk mindenhova. Amikor nyaralni mentem akkor is vittelek magammal és mindenki mindig téged figyelt, hogy milyen édes vagy.- mutatott egy másik fotót. 

-De akkor miért nem kellettem senkinek?- lepődtem meg. 

-Mert nem engedtük, hogy elvigyenek.- hajtotta le fejét. Kikerekedett szemekkel figyeltem.- Annyira sajnálom Harry. Te voltál a legédesebb gyerek, akit valaha láttunk és egyszerűen senki nem volt képes elengedni téged. Nagyon sok család el szeretett volna vinni, de mindig azt mondtuk, hogy neked már van családod.- kezdett könnyezni.- Nagyon sajnáljuk, de soha nem szerettük volna, hogy rosszul érezd magad. 

-Köszönöm.- öleltem magamhoz szorosan a nőt.- Köszönöm, hogy ennyire törődtek velem, köszönöm, hogy mindig vigyáztak rám, köszönöm, hogy szerettek és köszönöm, hogy ezt most elmondta.- bújtam hozzá szorosan.- És tudja mit? Ennél jobb gyerekkorom nem is lehetett volna. 

-Harry. Elvisznek.- sírt. 

-Mi?- váltam el tőle meglepődve.- Kicsoda? Mikor?- derültem fel.

-Emlékszel Jayre?- simogatta meg hajam.

-Persze.- tátottam el számat.- Az nem lehet!- ugrottam fel az ágyról.

-De.- fogta meg a kezem. 

-De nekik minek kellek? Louis első nézésre megutált. És ott van nekik ő! Lehet köztünk 2 év! Minek nekik két ugyanakkora srác?- járkáltam idegesen.

-Mert amint rád nézett Jay, beléd szeretett. Nagyon kedves család Harry. Náluk nagyon jó helyen leszel.- folytatta.

-Értem.- ültem le reményvesztetten. Egy olyan családhoz kerülök, ahol van már egy fiú, aki rám nézett és már meg is utált. Legalább nem kerülök az utcára egyedül. Hatalmasat sóhajtottam.- Köszönöm.- mosolyogtam és elkezdtem pakolni.

-Nem sokára itt lesznek érted.- ölelt még át utoljára.- Nagyon vigyázz magadra! Ezek a tieid.- nyomta a kezembe a köteg képet.- De ezt az egyet meg szeretném tartani.- húzott ki egy olyat, amin melltartóban vagyok.- Akkor voltál először nálunk, mivel mindig meg szeretted volna nézni a házunkat. Rögtön megtaláltad a neked legjobban tetsző tárgyat.- mosolygott kedvesen.

-Köszönöm.- néztem a fotókra. 

-Úgy hallom itt is vannak.- nézett az ajtó felé, amin éppen belépett Jay és Louis. 

-Szia Harry!- ölelt magához az "anyukám". 

-Sziasztok.- szorítottam erősen. Nagyon kellemes érzés volt érezni a belőle áradó szeretetet.- Louis.- nyújtottam neki a kezem. Mosolyogva kezet rázott velem, majd magához húzva átölelt. 

-Örülök, hogy te leszel a testvérem.- súgta fülembe. Meglepődve engedtem el. Most akkor mi van? Mégsem utál? Előre érzem, hogy nehéz év vár rám. 

-Indulhatunk?- kapta fel Jay a bőröndömet. 

-Hagyd csak!- vettem ki kezéből.- Elbírom.- mosolyogtam és elindultunk. Leértünk az előtérbe, ahol az összes gondozó várt már. 

-Harry!- rohamoztak meg mind a hatan. Sírva ölelgettek. 

-Hiányozni fogtok.- nyeltem könnyeimet. Lassan elbúcsúzkodtunk és elindultunk. Kimentünk a parkolóba. Egy hatalmas Range Rover állt előttünk, ahova bepattant Louis. Tátott szájjal bámultam. 

-Menj csak!- vette el csomagom Jay és berakta a csomagtartóba. Beszálltam hátulra, mellettem pedig Louis ült. Izgatottan néztem körbe. Hatalmas kocsi volt és nagyon szép, tiszta. 

-Ez szuper.- mosolyogtam. 

-Ugye?- vigyorgott "tesóm". 

-Egyébként te hány éves vagy?- kérdeztem meg érdeklődve. 

-Én vagyok az idősebb. 20 vagyok.- csatolta be biztonsági övét. Követtem példáját.- Öcsi.- kuncogott. 

-Ne örülj!- csaptam vállba. Nevetve összekócolta a hajam. 

-Mehetünk fiúk?- nézett hátra Jay. Egyszerre bólogattunk. Idegesen játszottam ujjaimmal. 

-Nyugodj meg!- nézett Louis halvány mosollyal. 

-Nem fog menni!- kezdtem dobolni a lábammal. Biztatóan megfogta a kezem. Megérkeztünk!