12. fejezet

*Reggel*

Nyűgösen keltem fel, mivel egész este Louis hortyogását hallgattam.

-Úgy veszel levegőt álmodban, mintha egy trombita lenne a tüdőd helyén.- löktem le a hasamról a fejét, mire mérgesen felnyögött.

-Nem zavar, hogy én még aludtam?- csapott oldalba, majd mindketten felkeltünk, Lou pedig átment a saját szobájába. Mikor rápillantottam az órára, tudatosult bennem, hogy 10 percem van Grace érkezéséig. Gyorsan felkaptam egy fürdőnadrágot és a zuhanyzóba rohantam vele, majd 2 perc múlva már a pólómat ráncigáltam magamra és végre elkészültem, még 1 perccel hamarabb is. Nem kellett sok idő és már kopogtak is, mire lerohantam és szélesre tártam az ajtót, ahol a vörös szépség állt, egy táskával a kezében. 

-Indulhatunk?- tolt arrébb az útból Zayn és levetette magát a kanapénkra. 

-Nem tudom. Még Louis készülődik.- indultam fel, hogy szóljak neki, de már éppen jött szembe velem, így ketten mentünk vissza a tesókhoz. Izgatottan figyeltem a tájat, míg a tengerpartra nem értünk, mivel még sosem láttam sós vizet. Amint megállt az autó kipattantam és lerohantam a homokos partra és lenyűgözve bámultam azt. Szeptember ellenére is elég sokan voltak még lent, de ezt egyáltalán nem bántam. Hatalmas mosollyal az arcomon kaptam le a pólómat, mire végre a többiek is ideértek.
-Tetszik mi, Fürtöske?- csapott a vállamra Zayn, majd ő is ledobta a felsőjét. Csak elámulva bólogattam, majd követve az idősebb Malikot besétáltam a hullámok közé, igaz, én nem ugrottam egy fejest, mint Zayn, aki boldogan merült el a habokban. Csak figyeltem a távolba nyúló kékséget, ami ki tudja milyen titkokat rejt, de nem sokáig álmélkodhattam, mivel Grace egy ügyes mozdulattal a víz alá nyomott, így köhögve jöttem fel és tincseim nedvesen tapadtak homlokomhoz. Nevetve figyelte arcomat, majd felkapva törékeny lényét bedobtam a mélyebb részbe, ahonnan ügyesen kiúszott.
-Hol van Louis?- néztem körbe hirtelen.
-Azt mondta, hogy majd bejön, most még nincs kedve.- rántotta meg a vállait Grace és a pert felé mutatott. Kimentem tesómhoz és furcsán néztem őt.
-Mi a baj Harold?- mosolygott.
-Miért vagy itt kint pólóban?- húztam fel az egyik szemöldökömet.
-Nincs túl meleg.- legyintett és visszacsúsztatta napszemüvegét az orrára.
-Gyere már be. Tök jó a víz.- fogtam meg az egyik kezét és felráncigáltam, mire dühösen felnyögött. Sikeresen a tengerbe toltam, mire elkezdett nyávogni, ezért inkább egy szépen irányzott lökéssel a hullámok alá küldtem.
-Gyűlöllek Harold!- jött fel prüszkölve, majd mérgesen újra a parton talált magának elfoglaltságot. Én nem értem ezt a srácot, mi rosszat tettem?
-Mi a baj?- ölelt át a hasamnál Grace, mire kirázott a hideg. Kuncogva elém lépkedett és kezét végigvezette a mellkasomon.
-Mennünk kéne, mert lassan ebédidő van.- jelent meg előttem Louis még kissé vizes és elég morcos feje. Szomorúan battyogtam ki és gyorsan megtörülköztem és már mentünk is. Nem így képzeltem el ezt a délelőttöt.

***

-Miért vagy velem ilyen egész nap?- néztem fel Louisra talán egy kicsit félénken. Egy nagyot sóhajtva rakta le a villáját, ugyanis éppen ebédeltünk. 

-Mert elegem van belőled.- mondta ki mindenféle kertelés nélkül, mire én csak meglepetten tátogtam, de egy értelmes szót sem tudtam kinyögni.- Nagyon idegesít, hogy bárhova mész, téged mindenhol szeretnek és a barátaimat is egytől-egyig elvetted.- legyintett fáradtan és a szobájába ment. Kikerekedett szemekkel álltam az előszobában és csak arra volt erőm, hogy kétségbe esetten felvánszorogjak a barlangomba, ahol viszont csak elterültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Útba vagyok Louisnak, ez már biztos, így már el is döntöttem, hogy mit fogok csinálni. Szólok Jaynek és megkérem, hogy vigyen vissza az árvaházba. Igen, ez lesz a legjobb megoldás, nemsokára úgyis kiengednének onnan. Ezzel az elhatározással rohantam le a konyhába, ahol meg is találtam őt.
-Lehet egy kérésem?- álltam meg mellette félénken. Kedvesen rám mosolygott.
-Természetesen.
-Vissza vinnél az árvaházba?- hajtottam le a fejem félénken, mire idegesen végigsimított a karomon.
-Nem jó itt neked? Rossz anya vagyok?- jelent meg egy könnycsepp a szemében.
-Nem erről van szó.- öleltem át gyorsan.
-Ne menj vissza.- hallottam meg Louis hangját mögülem és kezeit átfonta hasam körül, mire kellemes borzongás járt át.- Nem akarom, hogy elmenj. Nem azért mondtam, csak féltékeny vagyok rád és így jött ki rajtam. Kérlek, maradj!- fordított szembe magával, így megláttam, hogy szemeiben könnyek csillogtak.- Feljössz beszélgetni?- vigyorodott el halványan. Csak bólintottam és elindultam utána a szobájába.
-Légy vele türelmes.- súgta még a fülembe Jay, mire egy mosollyal válaszoltam.
-Tudod, én nem akartalak megbántani, csak tényleg, több barátod lett 1 hét alatt, mint nekem, mióta itt élek. Igaz, ezért inkább felnézek rád, így ezt ne vedd bántásnak, kérlek.- terült el az ágyán, én pedig helyet foglaltam mellette.- Amúgy beszélnünk kéne Liamről. Emlékszel mikor a lányról beszéltem, akivel 2 évig együtt voltam?
-Igen.- nyeltem egy nagyot.
-Az Liam volt.- fordította el tőlem a fejét.- Nagyon szerettem őt, de nagyon megbántott, mivel amíg együtt voltunk többször is megcsalt, így nem tudtam bízni benne többé, de kérlek, erről senkinek ne mesélj, még anyának se, mivel ő erről nem tudott, azt hitte, hogy barátnőm van.
-Persze.- nyeltem egy hatalmasat.
-Most már tudod.- sóhajtott és lehúzott maga mellé.- Azóta nem voltam fiúval, mivel azt hittem, hogy Liam által már az összes srácot megutáltam. De tévedtem, mivel ez az érzés nem egy kitörölhető dolog.- mosolygott, mire megfagyott a vér az ereimben. Ezzel most kire célzott?

11. fejezet

Reggel úgy keltem fel, hogy eldöntöttem, nem fogok Liam agyszüleményeivel foglalkozni. Az egészet kitalálta, hogy legyen min rágódnom és beégessem magam Louis előtt, ha nem tudnám tartani a számat. Hatalmasat sóhajtva lépkedtem lefele a lépcsőn, de le már nem értem. Louis nagy erővel ütközött belém, így én előre estem, míg ő rám. Fájdalmasan felnyögtem, mire Lou elnevette magát, bár nem értettem mi olyan humoros.

-Mi az, ami ennyire vicces?- löktem le magamról és felszisszenve egyenesítettem ki összegabalyodott végtagjaimat.

-Puhára estem.- veregetett vállba.

-Nem is vagyok puha.- nyújtottam ki rá a nyelvem, mire elkapta azt. Kikerekedett szemekkel néztem arcát amíg el nem engedett végre. Már a hasát fogta a nevetéstől és szemeiből csak úgy folytak a könnyek. Durcásan figyeltem őt, de egy idő után engem is elkapott a röhögő görcs. Mit lehet tenni? Ez egy ilyen nap.

-Na gyere, te kis puha!- kapta el a karomat erőteljesen és a konyhába ráncigált. Lenyomott az egyik székre, majd nekiállt kirámolni a hűtőt, ahonnan előkerült a Nutellától kezdve, a sült csirkén keresztül, a répáig minden. Mosolyogva figyeltem őt, mígnem végül leült mellém és egyszerre kezdte enni a 2 tányérról az ételt, amik előtte voltak. Szerintem ő maga sem tudta, hogy éppen mit töm be a szájába. Mikor mindketten megreggeliztünk elindultunk a suliba. Gondolhattam volna, hogy ma nem lesz könnyű napom, mivel Liamet már az utca végéről kiszúrtam, ahogy az iskola kapujában álldogált Niallel az oldalán. Nem nyilvánítottam neki nagy figyelmet, nyugodtan sétáltam el mellette, mikor egy hatalmas rántással visszahúzott. Elkapta a pólómat a mellkasomnál és a kő kerítésnek nyomott.

-Most nem olyan nagy a pofád, mint tegnap, mi?- utalt arra, hogy az ezelőtti napon én fogtam így az ő felsőjét. Meg sem mertem szólalni, csak tátogtam.- Mit akarsz mondani? "Kérlek verj meg Liam!"- nyávogott magas hangon, majd bal ökle súlyosan csapódott gyomorszájamba, mire elterülve a földön kezdtem öklendezni. Ilyenkor hol van Louis? Remegve néztem fel a barna hajú srácra. Felhúzott maga elé és szikrázó szemekkel figyelt.

-Miért bántasz?- dadogtam a fájdalomtól elfúló hangon.

-Mert az utamban állsz, te féreg!- sziszegett mérgesen, majd teljes erővel a falnak csapott, így fejem nagyot koppant a kemény anyagon.- Ha egy szóval is meg mered ezt említeni Louisnak, hidd el, hogy az lesz az utolsó napod.- hajolt le hozzám, így szemei egy magasságban voltak az enyémekkel, melyek még elég zavarosak lehettek az ütődéstől. Nehezen ugyan, de felálltam és a cuccaim összeszedése után bementem a terembe. Egy dolog volt, ami erőt adott a nap további részéhez. Péntek volt.

-Mr. Styles!- nézett a naplóra a történelem tanár.- Látom sikeresen megtalálta a termet.- pillantott rám gúnyosan. Lehajtott fejjel mentem a padomhoz, ahol Grace zöld szemeivel találtam szemben magam. Rosszallóan méregetett, majd sóhajtva elfordult. Mérgesen csaptam a földre a táskámat. Nem lehetek ekkora szerencsétlen! Miért kellett nekem találkoznom Liammel?

*3. szünet*

Kissé félve léptem ki az iskola épületéből, mivel tudtam mi vár rám odakint. Még első szünetben jött hozzám egy harmadikos, aki megszeppenve adta át az üzenetet, hogy Liam várni fog rám az udvaron, a nagyszünetben. Első pillanatban megláttam alakját, ahogy gúnyosan bámul rám az egyik fa mellől. Bizonytalan léptekkel mentem mellé, majd mikor kartávolságon belül voltam elkapta a csuklómat.

-Nekünk még maradt egy kis elintéznivalónk.- vezetett gúnyos mosollyal a bokrok takarásába, ahol egy biztos mozdulattal gáncsolt ki. Amikor már a földön feküdtem, fekete bakancsával tökéletes pontossággal találta el a lengőbordámat. Felordítottam a fájdalomtól.- Befogod a pofádat!- emelte fel a fejemet a hajamnál fogva.

-De Liam! Én nem vagyok szerelmes Louisba!- mondtam talán kicsit hangosabban a kelleténél, mivel ekkor megjelent mellettünk egy tanár, mögötte pedig pár diák figyelt minket kikerekedett szemekkel.

-Payne! Azonnal elengeded!- akadt ki az informatika tanár, aki egy nagydarab, maci testalkatú, szemüveges férfi.- Menj az igazgatóiba.- kapott fel a karjaiba.- Utat.- nézett a tömegre maga mögött és egészen az orvosiig cipelt. Csukott szemekkel szenvedtem a nem múló fájdalom miatt. Mikor lerakott a vizsgáló asztalra még bennmaradt velem, bár nem nagyon értettem minek.

-Istenem! Mi van vele?- rontott be ekkor Louis. Mikor meglátott erősen magához szorított. Csak kapaszkodtam a pólójába és nem akartam elengedni.- Annyira sajnálom, hogy nem figyeltem rád.- megéreztem, hogy könnyei vállamon landolnak. Itt már én sem tudtam tartani magamat és egy nedves csík csúszott végig államig. Remegve öleltem ugyanolyan erővel, semmit sem lazítva a tartásomon.

-Mr. Tomlinson.- húzta el tőlem Louist az infó tanár.- Harryt muszáj megvizsgálni, hogy nem esett-e súlyosabb baja.- ölelte át a derekát és maga mellett tartotta.- Tudod mi a jó ebben?- nézett rám szemüvege mögül a tanár úr.- Hogy már nem leng a bordád.- vigyorgott. Lou elnevette magát, én csak fájdalmasan fogtam az oldalamat, miközben mosolyogva ráztam meg a fejemet. Néha nem tudom, hogy ő tényleg egy diplomás tanár, vagy egy diák közülünk. A nővér lesegítette a pólómat, majd elfektetett a vizsgáló asztalon. Kellemetlenül éreztem magamat, de ezzel ő egyáltalán nem törődött. Elkezdte nyomkodni a hasamat, mire furán néztem fel rá.

-Nem a hasamat rúgta meg.- szóltam kissé bátortalanul.

-Tudom.- forgatta meg a szemeit és folytatta a tapizást.- Csak ellenőrzöm, hogy nem lett-e belső sérülésed.

-Értem.- hajtottam vissza a fejemet. Egyre lejjebb haladt, végül a gatyámat húzta lejjebb, mire idegesen felültem.- Mit csinál?

-Ne ugrálj már. Ez a munkám.- sóhajtott unottan, majd visszanyomott és addig a határig lehúzta a nadrágomat, hogy még éppen nem látszott ki, aminek nem szabadott volna. Láttam, hogy Louis elfordulva nevet. A vállai erősen remegtek, így tudtam, hogy röhög. A tanár is próbálta visszatartani a kitörni készülő nevetését, de nagyon nehezére esett. Kínosan bámultam a plafont, amíg nem végzett a nővérke.- Felöltözhetsz.- nyomta a kezembe a pólómat végre.- Semmi komolyabb sérülésed nem esett, viszont a zúzódások idővel be fognak kékülni, így azokat szerencsés lenne lejegelni.

-Rendben. Köszönöm.- indultam kifele amilyen gyorsan csak tudtam. Mérgesen vonultam be az informatika terembe, ahol a többi osztálytársam hangosan zajongva gépezett. Megmentőm is megérkezett és elkezdődhetett az óra.

*Ebéd szünet*

Grace félve figyelte az arcomat ebéd közben.

-Mi a baj?- döntöttem el a fejemet, így néztem tovább őt. Elkezdett kuncogni, amit ebben az esetben nem nagyon értettem.

-Pont olyan vagy így, mint egy bagoly.- fogta meg két oldalon az arcomat és vissza "egyenesítette".

-Most már elmondod, hogy mi a baj?- tettem le a villámat a tányérra.

-Liam megvert.- sóhajtott fájdalmasan.

-Mi? Én megölöm!- ordítottam és felugrottam az asztaltól.

-Harry!- húzott vissza ülésbe riadtan.- Téged, te majom! Nem engem!- adott egy apró puszit.- De jó látni, hogy megvédenél.- simított végig a kézfejemen. Még az adrenalintól felpörögve próbáltam enni, de remegett a kezem, így leejtettem az evőeszközömet.- Nyugi.- ült át mellém a lány és közel bújt hozzám. Jó érzés volt érezni teste melegét, így sikerült lehiggadnom és befejeznem a kajámat. Nem együtt mentünk haza, mert nekem külön énekem volt a verseny miatt. Végre sikerült egy kicsit kikapcsolnom, de ez a másfél óra túl gyorsan véget ért, így nemsokára már otthon is voltam. Az órára nézve megállapítottam, hogy Louisnak még edzése van, mivel a mutatók még csak 7 órát mutattak. Felvonultam az emeletre és Lou szobája felé vettem az irányt. Felkaptam a gitárját és elkezdtem pengetni, de egy jó óra után éreztem, hogy lassan lecsukódnak a szemeim. Ásítva mentem a saját birodalmamba és egy tiszta alsóval karöltve bevánszorogtam a fürdőszobába. Folyattam magamra a kellemes, meleg vizet és közben dúdolgattam, majd egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.

-Harold!- hallottam meg Lou hangját, majd egy hatalmas kiáltást és Louis valahogy beesett a zuhanyzóba. Előttem feküdt, majd lassan felkelt, de mindenhol tiszta víz volt. Teljesen elpirulva figyeltem ténykedését, miközben próbáltam takarni magamat.- Csak azt akartam mondani, hogy Grace keres.- ment ki sietősen a helyiségből. A levegőt kifújva zártam el a vizet és a gatyámat magamra kapva mentem vissza a szobámba. Az ablakban már várt a vörös hajú vadóc.

-Szépfiú!- dobott fejbe egy párnával, mire meglepetten elkaptam a tárgyat.- Kérem vissza.- nyújtotta a kezét nevetve, én pedig készségesen hozzá vágtam. Nevetve figyeltük egymást, majd megpróbáltunk megkomolyodni.- Holnap akkor reggel 9-re átmegyek. Addigra legyél készen!- csukta be az ablakot és én is utánoztam, majd elterültem az ágyamon. Ekkor Louis feje jelent meg az ajtómban.

-Bejöhetek?- mosolygott. Megütögettem magam mellett az ágyat, hogy jöjjön ide. Leült mellém és a vállaimnál fogva lenyomott az ágyra. Riadtan figyeltem, hogy mit akar tenni.- Fájnak?- emelte fel a kezemet és az oldalamat kezdte vizsgálni, amit nagy, kékes-zöld folt díszített, majd áttért a hasamra. Megnyugodtam féltő tettei láttán és megráztam a fejemet.- Nagyon megijedtem, mikor az egyik osztálytársam elmondta, hogy mi történt.- bújt az oldalamhoz.- Rögtön futottam hozzád.

-Örültem, mikor bejöttél.- húztam a lehető legközelebb a testemhez. Vigyorogva nézte az arcomat.

-Liam elmondta, hogy tudod a sztorit.- sóhajtott.

-Beszéltél utána Liammel?- akadt el a lélegzetem.

-Igen. Betörtem az orrát.- fordította el a fejét tőlem, mire kikerekedett szemekkel visszafordítottam.

-Kérlek, Louis! Mondd, hogy ez nem igaz!- kérleltem kétségbeesetten.

-Megutálsz ha mégis?- figyelt apró mosollyal az arcán.

-Ez nem a te dolgod lett volna!- néztem arcát mérgesen.

-Igenis, az enyém is! Az öcsém vagy, Harold! A bátyónak pedig az a dolga, hogy megvédje a kisebb testvérét!- dobta át egyik kezét a hasamon és egyenletesen kezdett szuszogni.- Jó éjt Harold!

-Louis!- kaptam fel a fejem.- Te tényleg jártál Liammel?

-Igen.- csuklott el a hangja.- Holnap majd megbeszéljük. Aludj.- adott egy jó éjt puszit és kényelmesen elhelyezkedett a hasamon. Végül is! Minek a külön szoba? Lassan mindketten elaludtunk.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Azt szeretném kérdezni, hogy az olvasók között van-e olyan aki esetleg letette-e a felsőfokú nyelvvizsgát (akármilyen nyelvből). :) Ha igen, az lenne a kérdésem, hogy milyen korban, mennyire volt nehéz és mik voltak a témák? :D Előre is nagyon szépen köszönöm. :)

10. fejezet

*Reggel*

Egy átlagos csütörtök kevésbé átlagos reggele. Mikor végre elköteleztem magam arra, hogy kinyissam a szemeim, hihetetlen gyorsasággal ugrottam ki az ágyból, mivel Louis hatalmas, kék szemeivel találtam szemben magam. Nevetve figyelte a reakciómat elég érdekes ébresztési módjára.
-Hm.- mosolygott.- Tegnap átjött Grace. Elég sokáig dumáltunk.- nézegette a körmeit kajánul.
-Louis! Miről?- lépdeltem közel hozzá határozottan.
-Rólad.- bökött mutató ujjával a mellkasomba.- Azt mondta, hogy szarul esett neki a tegnapi, ezért most inkább ne szólj hozzá, mivel időre van szüksége.- ölelt át. Hatalmasat sóhajtottam és elléptem, hogy összeszedjem a mai napi ruháimat.- Istenem! Milyen kis nyomott fejed van!- húzott vissza karjai közé.- Ne csináld! Nem is ezt mondta.- mosolygott Lou.- Azt mondta, hogy hiányzik neki a társaságod.- nyomott egy puszit a fejemre, majd mikor elengedett gyorsan az ablakomhoz rohantam, ahol megpillantottam őt. Hatalmas vigyorral az arcán figyelt, majd mindketten kitártuk az ablakot.
-Elég sokat gondolkoztam rajtad és tudnod kell, hogy arra jutottam, hogy te egy esetlen kis szépfiú vagy.- nevette el magát. Mérgesen figyeltem az arcát.
-Azért ez nem volt túl kedves. Na de mindegy. Megyek készülődni.- húztam be a függönyt és a szekrényem elé álltam. Miután mindent megtaláltam és elkészültem, leszaladtam Louhoz reggelizni.

*Délben*

Egész nap csak unatkoztam, volt, hogy majdnem bealudtam az órán. Ebéd közben valaki erősen az oldalamnak vágódott.
-Szia Harry.- vigyorgott gúnyosan Liam, majd a tányéromat átette a saját tálcájára.
-Hé! Én mit fogok enni?- lepődtem meg.
-Szerinted ez hol érdekel engem?- falatozott jóízűen, miközben egyre csak gyűlt bennem a düh. Eddig eltűrtem Liam viselkedését, de ez már nekem is sok.
-Miért vagy ilyen velem?- fordultam felé, majd minden önkontrollomat elvesztve megmarkoltam a pólóját. Elnevette magát, majd lefejtette az ujjaimat.
-Nagyon ijesztőnek nézel ki kicsi Harry.- csípte meg az arcomat röhögve.- Te komolyan nem tudod? Louis nem mondta?- evett tovább.
-Nem.- kerekedtek ki a szemeim. Ebből már semmi jó nem lesz. Mi köze van ehhez Louisnak?
-Rendben. Akkor délután átmegyek és elmondom.- kapta fel a tálcáját és eltűnt a szemem elől. Idegesen indultam el a kapu felé. Már éhes sem voltam. Nem akartam, hogy Liam átjöjjön hozzánk, főleg azt nem, hogy hozzám! Hatalmasat sóhajtva lépkedtem Lou felé, mikor odaértem mellé csak átöleltem. Nem kellettek szavak, megértette, hogy ideges vagyok. Nyugtatólag simogatta a hátamat, aztán pedig némán elindultunk haza felé. Gracenek még külön rajz órája lesz, így nem csatlakozott hozzánk, Zayn pedig edzésre ment. Mikor hazaértünk halálra vált arccal mentem a szobámba és csak ültem az ágyamon. Már vagy fél órája így lehettem, mikor csöngettek, melynek hatására a gyomrom összeugrott.
-Harold!- kiáltott Louis.- Hozzád jöttek.- nyitott be a szobámba elfehéredett arccal.- Ha kellek, itt vagyok a szobámban.- Csak bólintottam, hogy rendben. Liam csak leült a fotelembe és semleges arccal figyelt engem.
-Fektessük le a szabályokat.- mutatta, hogy én is foglaljak helyet. Feszengve ugyan, de leültem, bár így nehezebben tudok menekülni.- Először is, amiket most elmondok, az mind egy kurva nagy titok! Másodszor, te erről egy árva léleknek nem beszélsz! Louis is bele számít!- nézett idegesen.- Az utolsó pedig, végighallgatsz, nem pofázol bele, végén kérdezhetsz, de nem biztos, hogy válaszolok. Tiszta?
-Igen.- nyeltem egy nagyot. Mi lehet az, ami ilyen súlyos?
-Louis 2 éve nem randizik senkivel, csak egy éjszakás kalandjai vannak. Ezt tudod, mert hallottam, hogy valaki mondta. 2 évvel ezelőtt volt egy elég hosszú kapcsolata, ami elég rossz véget ért.- sóhajtott.- Megcsaltam.- hajtotta le fejét. Soha nem láttam Liamet ilyen sebezhetőnek, de ezzel gyorsan fel is hagyott, mikor méreggel teli tekintettel felnézett rám.- Azóta nem szeretett senkit.- mélyült el a hangja.- Most mégis látom azt a csillogást a szemében, amikor rád néz, mint akkor.- fújtatott. Teljesen lefagyva figyeltem. Hogy én tetszek Louisnak? Ez teljesen lehetetlen!
-Nem. Louis a bátyám!- ráztam meg a fejemet inkább magamat alátámasztva, mint Liamnek címezve.
-Ha!- vizslatott keserű képpel.- Te nem tudod milyen Louis amikor igazán szerelmes! Nem ismered őt úgy mint én!
-Akkor ezért miért rám vagy kiakadva?- nézegettem a zoknijaimat félénken.
-Mert te vagy az első, akin látom, hogy el tudná venni tőlem.- dühödött be teljesen és az asztalomra csapott.- Hidd el, hogy ezt nem fogom hagyni!- kelt fel és kirohant feldúltan. Letaglózva bámultam a helyet, ahol az előbb még ő ült. Féltékeny. Ekkor Louis caplatott be.
-Minden rendben van? Nem bántott?- nézett végig rajtam még mindig kissé sápadtan. Csak megráztam a fejem és eldőltem az ágyon. Ez teljességgel lehetetlen! Louis sehogy nem néz rám, kizárólag barátilag. Ebben teljesen biztos vagyok!- Hétvégén elmegyünk a partra. Van kedved jönni?- hajtotta a fejét a hasamra.
-Igen, persze.- kezdtem simogatni a haját. Egy erőteljes csapódást hallottam meg az ablakom felől. Grace figyelt minket. Mosolyogva oda álltam elé.
-Szépfiú. Louis mondta a hétvégét?
-Igen. Te is jössz?- lett egy csapásra jobb kedvem.
-Persze. Ki nem hagynám!- csukta be az ablakot és elment végezni az éjszakai teendőit, amit én is megtettem. Kettős érzésekkel feküdtem le. Biztos, hogy Liam csak hazudik! Egyszerűen csak simán gyűlöl azért, aki vagyok és azért, ahonnan jöttem. Louis a testvérem és úgy is néz rám, mint egy testvérre... remélem. 

9. fejezet

Elég gyorsan be is értünk. Első óránk tesi volt. Mindenki halálra vált arccal lépett be az öltözőkbe. Elég gyorsan felöltöztem, így bementem a terembe.
-Ne legyetek már ilyen rossz kedvűek!- löktem meg két osztálytársamat.
-Fogd már be Harry! Téged imád a pasi! Bezzeg velünk olyan, mint a rongyokkal!- nézett mérgesen Jason. Jason az a fajta fiú, aki olyan magas, mint amilyen széles.- Bár nekem lenne Tomlinson a bátyám! Nekem is jutna egy kis tisztelet!- bökött oldalba.
-Engem nem érdekel Louis sikere.- legyintettem.
-Ugyan már! Miatta szeret téged mindenki!- nézett lesajnálóan Lilien. Ekkor ért be Grace is és mikor ezt meghallotta hátulról meglökte a csajt, aki így arcra esett. Az egész csarnok zengett az osztály röhögésétől. A lány vérig sértetten, vörös képpel kelt fel a földről. Én nem tudtam velük nevetni. Igaza lehet. Csak azért beszélgetnek velem, mert Louis a bátyám? Könnyen meglehet, hiszen Ő nagyon népszerű. A vörös hajú szépség észrevette, hogy valami nem oké velem. Vidítólag végigsimította az arcom.
-Mi a baj szépfiú?- mosolygott.
-Tényleg csak Louis miatt vannak velem.- csuklott el a hangom.
-Ne legyél már hülye!- vágott nyakon elég erősen. Fájdalmasan dörzsöltem a tarkómat.
-De hiszen te is tudtad, hogy Louis a "bátyám", mikor elkezdtél velem dumálni.- jutott eszembe.
-Rohadj meg Harry! Ha azt hiszed, hogy csak Louis miatt vagyok veled, akkor baromi nagyot tévedsz, de látom, hogy én vagyok a marha, hogy keresem a társaságod. Miért képzelsz rólam ilyeneket?- kulcsolta össze a karjait a mellkasa előtt és elment a lányokhoz. Letaglózva néztem utána. Én nem akartam ezt. Csak eszembe jutott. Miért mondok ki mindent, amire gondolok? Én barom! Hatalmasat sóhajtva álltam be a sorba mikor bejött a tanár. Természetesen megint futással kezdtük. Besoroltam Grace mellé, de ő tudomást sem vett rólam. Nagyon rosszul esett, de tudtam, hogy ezt én csináltam magamnak. Csöndben folytattam a köröket magányosan, Gracet lehagyva. Második óra matek volt. Karjaimra hajtottam a fejemet a padon, nem néztem fel akkor sem, mikor padtársam helyet foglalt. Láttam a fekete bakancsait és valami kellemes érzés fogott el. Nem értem miért vált ki belőlem ilyen érzéséket, mikor ő annyira más. Annyira vad. Ekkor beviharzott a tanár, így muszáj volt feltápászkodnom. Egész órán csak firkálgattam a füzetem hátuljába, így mikor felszólítottak, azt sem tudtam hol vagyok.
-Örülnék neki, ha figyelnél, Harry.- nézett rám mérgesen a tanár a tábla elől. Csak bólintottam és tovább folytattam a rajzolást. Mikor megszólalt a csengő kikerekedett szemekkel konstalláltam a művemet. 3 színt használtam, teljesen tudatlanul. Feketét, zöldet és vöröset. Zöld, csillogó szemek voltak a papíron, vörös hajjal körülvéve, majd a szemem a lap sarkába tévedt. Apró betűkkel a Grace név állt ott.
-Szép.- bökött oldalba a lány. Elvörösödve lehajtottam a fejem és gyorsan becsuktam a füzetet. A táskámba rejtettem.- Tudod, te nagyon különös srác vagy.- fordult szembe velem. Igazából nem is szembe, mivel én oldalt ültem neki.
-Tudom. Meg hülye.- néztem fel rá. Vigyorogva megrázta a fejét.
-Ne mondj ilyet. Tudod, rájöttem, hogy tesin nem úgy értetted azt, amit mondtál. Eddig bele sem gondoltam, hogy milyen nehéz lehet neked. Igazából új életed lett pár nap alatt.- fogta meg a kezemet. Apró csuklóján egy gumi anyagú karkötő feszített. Fekete alapján fehér betűk hirdették, hogy a gazdája a Tankcsapda nagy rajongója. Mosolyogva figyeltem a kicsi tárgyat.
-Tényleg elég nehéz, na meg fura.- túrtam göndör fürtjeim közé. A nap további része elég egyhangúan telt, de ebéd közben történt valami igazán nem hétköznapi. Legalábbis remélem, hogy nem az és nem lesz benne részem minden nap. Egy végzős csaj telepedett le mellém. Göndör, hosszú, fekete haja lágyan omlott le vállaira, jól kiemelve gyönyörű, hatalmas, mélykék szemeit. Tátott szájjal bámultam, bár nem tudom mikor nyitottam ki.
-Szia Harry.- csavargatta egy tincsét. V nyakú, fehér pólót viselt, London felirattal, hozzá pedig egy igazán rövid farmergatya feszült lábain. Végignéztem hosszú, vékony combjain, majd alsó ajkamba harapva visszatértem az arcára. Istenem! Én is férfiból vagyok!
-Sz...Szia.- nyeltem egy nagyot. Grace rosszalló pillantásokkal illetett, de jelen esetben nem tudtam vele foglalkozni. Ó, hogy én ezt még, hogy meg fogom bánni!
-Molly.- nyújtotta a kezét én pedig megráztam.- Arra gondoltam, hogy megkérdezem, nincs kedved eljönni szombaton hozzánk? Tartok egy medencés bulit, ott lesz mindenki, aki számít.- vigyorgott édesen. Ezt a kijelentést! Aki számít... Pf! Gondolom egy osztálytársam nincs a meghívottak listáján.
-Hát... Nem tudom.- vakartam meg a tarkóm idegesen.
-Ne csináld már!- akaszkodott a karomra és egy apró puszit nyomott az arcomra.- Louis is eljön!
-Oké.- dadogtam. Boldogan tapadt bőrömre ajkaival újra. Kellett pár másodperc miután elment, hogy visszatérjek az ebédemhez. Grace csak lesajnálóan méregetett.
-Hibáztam. Te tiszta olyan vagy, mint a többi pasi.- kapta fel a tálcáját és gyors iramban távozott. Ne már! Megint elrontottam valamit?
-Látom Molly téged is megtalált.- puffant le mellém Louis.
-Ja.- túrtam a krumplipürébe unottan.
-Most meg mi a baj?- ölelte át a vállam.
-Grace már megint kiakadt rám!- sóhajtottam, majd felkeltem és visszavittem a tálcám. Lou csak követett.
-Nyugi! Minden oké lesz.- rakta le a maradékát, majd eltűnt. De jó, hogy együtt mennénk haza! Felkaptam a táskámat és elindultam a kapuhoz. Egyedül. Már az utcán voltam, mikor meghallottam egy hangot a nevemet kiabálva.
-Styles! Hol hagytad a sleppedet?- találtam szemben magam Liammel, mikor megfordultam.
-Hagyjál Liam!- legyintettem le.- Most nincs hangulatom hozzád.
-Payne! Szállj le róla!- jelent meg Zayn és védelmezően elém állt.
-Ugyan Malik! Gyere már! Játszadozzunk egy kicsit vele! Miért véded?- mosolygott gonoszan.
-Menj haza Liam!- karolt át a fekete és elindultunk haza.- Jó lenne ha nem mondanál neki ilyeneket.- nézett rám féltőn.- Liamen nem látszik, de baromi erős. Állj meg. Megvárjuk Niallt.- nézett vissza. A szöszi lihegve futott utánunk.
-Azt hittem már soha nem érlek utol titeket.- támaszkodott meg Zayn egyik vállán, majd kiegyenesedett.
-Figyelj szőke! Észrevetted, hogy 2 utcával lejjebb laksz?- nevette el magát Zayn.
-Na basszus!- csapott a homlokára Niall.- Mindegy! Akkor átmegyek hozzád.- indultunk el.
-Holnap találkozunk.- kacsintott rám a fekete hajú srác, a szöszi pedig csak intett egyet, majd mint egy hűséges kiskutya követte Zaynt a házukba.
-Hé! Köszi.- néztem még rájuk. A tetkós csak legyintett, Niall pedig értetlenül nézett hol rám, hol rá. Bementem a házunkba, ami üres, mivel Jay valami üzleti úton van, Louis apukája pedig még mindig a turnén a bandájával. Ez annyira fura. Már több mint egy hete élek a házában, de még nem is találkoztam vele. Igaz, Louis mutatott képeket, de az teljesen más. Felmentem az emeletre. Louis szobájának az ajtaja tárva-nyitva volt. Amint benéztem, a gitárját láttam meg. Hihetetlen késztetést éreztem rá, hogy kipróbáljam. Még soha nem láttam ennél szebb darabot. Fényesre csiszolt, fehér csoda. Halkan bementem és a kezembe vettem a hangszert. Az árvaházban töltött évek alatt, mióta iskolába jártam gitároztam. Nagyon szeretem a zenét, így könnyedén pengettem a húrokat.
-Ez szép volt.- hallottam meg Louis hangját, mire majdnem elejtettem a gitárt ijedtemben.- Nyugi. Akármikor játszhatsz rajta. Jól megy.- mosolygott és leült az ágyára.
-Sajnálom, hogy szó nélkül jöttem be a szobádba.- hajtottam le a fejem, így barna hajam előre lógott a szemembe.
-Figyelj Harold! Ami az enyém az a tiéd is! Ezt ne feledd!- húzott maga mellé, még pont volt időm visszatenni az állványra a gitárt. Mindketten hátradőltünk és csak néztük a plafont.- Beszéltem Graccel.- jelentette ki hirtelen semleges hangnemben.
-Mi?- ültem fel sebesen és Louis fölé másztam.- Mit mondott?
-Elmondta, hogy mi miatt rágott be rád.- nézett fel rám kissé szomorúan.
-Na és miért?- csüngtem a szavain.
-Ha jól értelmeztem akkor összefoglalva nagyjából azért, mert férfi vagy.- vigyorgott.- Úgy néztél Mollyra, mint egy Istennőre. De hát srác vagy, nem? Akkor ez alap. Molly nem kispályás csaj.- ölelte át a nyakam.
-Most akkor mit tegyek? Nem akarok rosszban lenni vele.- sóhajtottam és lefeküdtem Lou mellkasára.
-Ne csinálj semmi hülyeséget és lepd meg valamivel.- adott egy puszit.- Habár Grace is Malik, így szerintem nála más a helyzet. A Malikok furák.- kuncogott.
-Tudom.- mosolyodtam el.

*Este*

Már végeztem a zuhanyozással, így tisztán feküdtem az ágyamban, alsógatyában. Vissza gondoltam a múltra. Az árvaházra... Ez álomba is ringatott. Mennyivel egyszerűbb volt minden.

8. fejezet

-Lou!- kaptam el a tekintetem róla. Az egész arcomat perzselte a pír. Nem mertem felnézni Louisra.

-Nagyon édesen csókolsz.- suttogta a fülembe. Lepetten kaptam rá tekintetemet, mire elnevette magát.- Ne parázz rá nagyon, oké? Nem vagyok mérges rád.- bökött mosolyogva oldalba. Idegesen nézelődtem inkább az ablakon, amíg haza nem értünk. Gyorsan rohantam fel a szobámba, mikor végre leállt a kocsi. Magamra zártam az ajtót és nem nyitottam ki akkor sem, mikor Louis kopogott. Fél órája csak a plafont bámultam némán, mikor megint kopogtak.

-Nagyon sajnálom.- csuklott el a hangom.

-Harry, Jay vagyok. Beengedsz?- hallottam meg "anya" hangját. Gyorsan beengedtem és visszaültem az ágyra.- Mi a baj Kicsim?- telepedett mellém és magához ölelt.

-Megcsókoltam Louist.- néztem fel rá könnyes szemekkel. Eltátotta a száját és megállt a keze a hátamon a simogatás közben.

-Mit szólt erre?- nyelt egy nagyot.

-Azt, hogy nem mérges rám.- lettem megint vörös. Remélem legalább jól áll nekem ez a szín!

-Nincs semmi baj. Ő is azt mondta, nem? Akkor meg ne idegeskedj! Minden rendben lesz! Na gyere le! Mivel előbb hazajöttem csinálok valami fincsi vacsit.- mosolygott és felhúzott az ágyról. Követtem le a konyhába és ott nekiálltunk előkészíteni az alapanyagokat. Mikor minden megvolt megjelent Louis. Szégyenlősen lehajtottam a fejem.

-Harold!- szólt rám fennhangon bátyám.- Beszélnünk kell!- rángatott ki az udvarra. Kellemes volt  lágy őszi szellő.- Kérlek ne csináld ezt! Ne érezd magad szarul. Megtörtént. Na és? Hidd el, hogy egyáltalán nem zavar és téged se zavarjon! Boldog voltál, és akkor? Mindenkivel megeshet. Tessék.- esett ajkaimnak vadul. Elég hosszúra nyúlt, de én csak álltam becsukott szemekkel.- Túl vagyok pörögve. Megtörtént. Most megállt a világ?- simogatta meg gyengéden az arcomat, ami tiszta vörös volt.

-Köszönöm.- mosolyodtam el. Vigyorogva adott még az arcomra egy puszit, majd visszamentünk Jayhez. Boldogan figyelt minket.

-Kész a vacsora.- terített meg, majd némán elfogyasztottuk a makarónit.

-Nagyon finom volt.- szedtem össze a koszos tányérokat.

-Ezt nem lehet elrontani.- legyintett. Mikor végeztem a mosogatással felrohantam az emeltre és Louis szobája felé vettem az irányt. Benyitottam, majd lefeküdtem mellé az ágyára.

-Szeretnél valamit?- nézett rám mosolyogva.

-Igazából lenne valami.- vakartam meg a tarkómat idegesen.- Te tényleg voltál már fiúval is?

-Igen.- vigyorgott.- De az már rég volt. Azután lett egy barátnőm, akit nagyon szerettem, az életemet is odaadtam volna neki, aztán szakított velem egy másik srácért, mert én nem voltam elég jóképű!- sóhajtott, majd ráfeküdt a mellkasomra.- Azóta nagyon nem érdekel senki.

-Sajnálom.- simogattam a hátát.- De, hogy lehet egy fiúval?- jutott eszembe hirtelen.

-Pont mint egy lánnyal. Néha egy fiúval még jobb is, mert tudja, hogy mit szeretnék. ugyanaz jó mindkettőnknek.- rántotta meg a vállait, majd lehajtotta fejét rám. Egyenletesen szuszogott, majd lassan elaludt. Mosolyogva figyeltem. Egy idő után nekem is lecsukódtak a szemeim.

*Reggel*

Mikor felébredtem Louis még mindig a hasamon feküdt. Kicsit meglöktem, mivel mindenem el volt zsibbadva. Fáradtan nyöszörgött.

-Hagyjál! Álmos vagyok!- fordult át a másik oldalára. Óvatosan legörgettem magamról, majd átmentem a saját szobámba. Az órára pillantva rájöttem, hogy még csak 5 óra van, így még lett volna 2 órám kelésig.

-Szépfiú!- hallottam meg Grace lágy hangját. Boldogan húztam el a függönyöm és szélesre tártam az ablakot.- Kerestelek este. Hol voltál?- nézett rám tettetett méreggel.

-Louisval aludtam.- játszottam az ujjaimmal idegesen.

-Értem. Máskor inkább ne a kertben essetek egymásnak.- jelent meg egy könnycsepp a szemében.

-Láttad?- akadt el a lélegzetem.- Hidd el, hogy nem akartam! Csak Lou megnyugtatott, mivel előtte én csókoltam meg véletlenül. Nincs köztünk semmi.

-Ne magyarázkodj.- nézett fel rám most már teljesen igazi haraggal a szemeiben.- Legalább szólhattál volna és akkor én marha nem szeretek beléd!- csapta rám az üveget.

-Szeretsz?- kerekedtek ki a szemeim.- Kérlek Grace! Én is szeretlek!- dobáltam apró kövekkel a virágládából az ablakát.

-Beszélek vele.- húzott be a szobámba Louis, majd már el is tűnt. Alsógatyában jelent meg Grace szobájában, aki nevetve figyelte őt. Nem hallottam, hogy miről beszélnek, de a lány megkomolyodott. Mikor Lou végzett, Grace mosolyogva kinyitotta az ablakot.

-Te aztán furán mutatod ki a boldogságod, Szépfiú.- kuncogott.- Megbocsátok. Lou mindent elmondott.- végszóra az említett is megjelent a vörös hajú szépség mellett.- Te miért vagy még mindig nálam?- nézett rá meglepetten.

-Mert hallani akarom, hogy miről dumáltok.- vigyorgott és Grace mellé könyökölt. Hárman dumáltunk már legalább fél órája, mikor megjelent Zayn is.

-Louis!- kerekedtek ki a szemei.- Milyen jó, hogy amit elsőnek látok reggel, az a te hátsófeled a húgom ablakában.- telepedett le melléjük.

-Ugye milyen felemelő érzés?- rázta meg nevetve a fenekét Lou. 7-ig csak dumáltunk mindenféle hülyeségről, majd mindenki elkezdett készülődni. Mit sem sejtve mentem ki a fürdőbe pólóban.

-Jézusom, Harry!- lett Jay arca fehér, mikor meglátott.- Mit csináltál a kezeiddel?- kapta a kezét a szája elé. Ekkor leesett, hogy elfeledkeztem a kötésekről. Lehajtott fejjel próbáltam takarni őket.

-Csak elestem.- legyintettem.

-Nem hiszem el! Louis nem figyelt rád? Direkt megkértem! Hogy tudtál ekkorát esni?- rohant mellém és félve vizsgálgatta az alkarjaim.

-Csak véletlenül meglökött valaki.- néztem fel rá.

-Kérlek, Harry, mondd el az igazat! Louis volt?- sóhajtott.

-Mi? Nem! Dehogyis!- csuklott el a hangom. Louis? Soha nem tenne ilyet!- Liam volt az.- csuktam le a szemeimet.

-Mindig is mondtam Lounak, hogy nem jó gyerek az a Liam!- csóválta a fejét.- Na menj készülődni!- tolt a fürdő felé. Mikor benyitottam Louis éppen borotválkozott.

-Nekem nincs is borotvám.- jutott eszembe.

-Na és mire használnád?- nevette el magát.- Olyan a képed, mint ha egy kopasz macska lenne rajtad.

-Nagyon vicces vagy.- kaptam fel mérgesen a fogkefém. Mikor végeztünk mindennel elindultunk a suliba. Természetesen megint 4-en caplattunk az utcán.

7. fejezet

*Reggel*

-Jó reggelt gályázók és pöcsrázók!- üvöltött Louis.

-Ezt a szöveget meg honnan szedted?- keltem fel fáradtan.

-Mit tudom én. Valamelyik filmben volt.- ugrott mellém az ágyban.- Hogy aludtál?- simogatta meg az arcom.

-Jól.- mosolyogtam és lehúztam, hogy egymással szemben feküdjünk. Vigyorogva figyelt.- Mi van?

-Semmi.- adott egy puszit és átkarolta a derekamat.

-Öhm... Nem akarlak megzavarni titeket, de iskolába kéne menni.- jelent meg az ajtóban Zayn, mögötte pedig Grace állt.- Fürtöske!- nevette el magát, mikor kiszálltam az ágyból.- Ari gatyó!

-Köszi.- léptem a szekrényemhez és elővettem egy kockás inget meg egy fekete farmert. Berontottam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam, majd elkészülődtem. Lent már mindenki rám várt.

-Mehetünk királylány?- vigyorgott Zayn. Csak bólogattam és elindultunk. A sulihoz érve Liamet láttam meg a kapuban. Nem sok kedvem volt kiszállni hozzá.

-Jó reggelt.- mosolygott. Lehajtott fejjel mentem el mellette.- Attól mert nem nézel rám, én még látlak.- gáncsolt ki, mire elterültem a betonon. Egy elég cifra káromkodás után felkeltem és észrevettem, hogy az alkaromon végig lejött a bőr és elég rendesen vérzik.- Bibis lett?- kérdezte Liam magasabb hangon.- Majd Louis ad rá puszit!- lökött arrébb. A többiek már rég bent voltak. Tiszta vér lett az ingem is, de inkább gyorsan bementem, mert már csöngettek.

-Mi történt veled?- pattant fel a helyéről a biosz tanár, mikor meglátott.

-Csak elestem.- legyintettem.- Elnézést a késésért.- iszkoltam a helyemre.

-Állj csak meg!- szólt rám.- Grace! Kísérd el az iskola nővérhez! Ezt le kell fertőtlíteni!

-Rendben.- fogta meg a kezemet a lány és kihúzott a teremből.- Liam volt.- jelentette ki a szemembe nézve. Lehajtott fejjel bólintottam.- Tudtam. Annyira utálom azt a srácot!- ütött egyet a levegőbe.- Nem tudom a többiek miért lógnak vele. Itt is vagyunk.- kopogott be egy ajtón. Egy harcsa bajuszos, elég magas férfi nyitott ajtót.

-Jó reggelt.- néztem fel rá, mivel legalább fél fejjel fölém magasodott. Valamit mormogott és betolt a szobába. Felültem egy vizsgáló ágyra, amíg ő valamit pakolászott. Egy nagy üveg orvosi alkohollal jött vissza és egy vattára öntött belőle. Erősen karomnak nyomta, mire felszisszentem mivel eléggé kellemetlen érzés volt.

-Kész.- dobta ki a fel nem használt kötszert 10 perc múlva.

-Köszönöm.- mentem ki 2 hatalmas kötéssel a karjaimon. Grace féltőn hozzám bújt.

-Nagyon fáj?- nézett fel a szemembe.

-Nem.- adtam egy puszit a fejére.

-Nincs kedvem visszamenni az órára.- mosolyodott el. Meglepődve figyeltem őt.

-Te... te, lógni akarsz?- mondtam ki, amire gondolt.

-Miért ne? Ne legyél már töketlen! Gyere.- ráncigált be egy szertár szerű helyiségbe. Elég dohos szag volt, de nem bántam.- Elég klassz hely.- ült le egy tornaszőnyegre. Követtem példáját, majd mellkasomnak dőlt.

-Látom megtaláltátok a suli legjobb helyét.- lépett be Zayn és Louis, akiket Niall követett.

-Ha ez a szoba mesélni tudna.- vigyorgott Zayn.- Első óta ide hoztam az összes csajt. Csináltuk ott.- mutatott a székre.- Ott.- következett egy tornaszekrény.- Ott.- nézett a zsámolyokra.- Na és persze itt is.- csapott a matracra, mire mindketten felugrottunk.

-Ezt megtarthattad volna magadnak!- nézett bátyjára grimaszolva Grace.

-Ti is szerettétek volna felavatni?- csapott a vállamra Louis.- Mert akkor kimehetünk.- kapcsolt fel egy villanyt, mivel eddig a félhomályban voltunk.- Bazd meg!- kerekedtek ki a szemei, mikor rám nézett.- Veled meg mi történt?- kapta el a kezemet és a sebet takaró gézt vizsgálta.

-Liam reggel fellökött és vagy 2 métert csúsztam a betonon az alkarjaimon támaszkodva.- rántottam meg a vállam.

-Ha ezt anya meglátja kinyír.- túrt hajába Lou.

-Nyugi. Nem lesz semmi baj. Nem mondjuk el neki. Majd hordok pulcsikat.- legyintettem és átöleltem őt.

-Imádlak.- adott egy gyors puszit.- Na mi mentünk.- kapta el Zayn karját és kiráncigálta.- Aztán csak okosan!- kacsintott, mire tiszta vörös lett a képem. Visszaestünk a kék anyagra, nem törődve Zayn emlékeinek kissé irritáló tényével. Grace derekát ölelve néztem a plafont.

-Te olyan fura vagy.- kezdte el simogatni a mellkasom mutató ujjával.- Persze jó értelemben.- mosolygott.- Olyan kis ártatlan vagy. A legtöbb srác perverz disznó. Te olyan más vagy. Nem tudom miért tetszel nekem. Én nem vagyok az az ártatlan típus.- támaszkodott fel, így fölém magasodott. Elkezdett játszani a hajammal, mire felnevettem.- Most meg min nevetsz?- lepődött meg kuncogva.

-Csikizel.- pirultam el.

-Annyira édes vagy.- hajolt egyre közelebb, míg végül összeértek ajkaink. Belemosolyogva csókunkba a mellkasomra húztam és a hátát simogattam. Hirtelen elkezdtem röhögni.- Mi van?- kelt fel meglepetten.

-A hajad. Annyira csikiz.- nevettem tovább.

-Istenem, te kis hülye!- feküdt vissza a hasamra vigyorogva. Hirtelen megéreztem a kezét a combomon. Még levegőt is elfelejtettem venni. Egyre haladt lejjebb, amíg majdnem elérte az érzékeny területet, de még előtte elkaptam a karját és inkább felhúztam magamhoz egy újabb csókra.

-Lassan mennünk kéne.- keltem fel és magammal húztam Gracet is. Rövid haját eltűrte a szeméből és kissé letörten nézett rám.

-Miért nem akarod? Csúnya vagyok?- jelent meg egy könnycsepp az arcán.

-Grace!- töröltem le a vizes csíkot.- Nálad gyönyörűbb lányt még nem láttam.- nyomtam a homlokom az övének.- Csak félek.

-Mitől? Engem nem kell félteni. Nem vagyok szűz.- simogatta meg arcom.

-Én viszont igen.- rohantam ki az ajtón és szerencsémre szünet volt, így berontottam a termünkbe és levágódtam a padomba. Annyira kellemetlenül éreztem magam. Fejemet karjaimra hajtottam, így mikor meghallottam, hogy Grace leül mellém nem szólt hozzám. Tiszta szerencsétlen vagyok! Grace olyan pasit érdemel, aki nem ilyen nyomorult. Ő túl jó hozzám.

*Ebéd*

Mióta elmondtam Gracenek, hogy miért vagyok ilyen visszahúzódó, nem is beszéltünk. Egyedül üldögéltem a szokásos asztalnál és turkáltam a tésztát.

-Mi a baj szépfiú?- jelent meg előttem hatalmas mosollyal az arcán a vörös hajú szépség. Egy apró vigyor jelent meg a szám sarkában.- Délután átjössz?- kérdezte reménykedve.

-Hát...- vacilláltam.

-Nyugi már!- adott egy puszit az orromra.- Csak dumálni, meg megnézhetünk egy filmet.

-Jó.- mentem bele. Ez egy normális kapcsolatban nem fordítva szokott történni? Nem a nő fél a férfi perverzségétől?

-Figyelj Harry!- ült át mellém.- Ne érezd rosszul emiatt magad!- dőlt a vállamra.- Engem egyáltalán nem zavar!- vette el a villámat és elkezdett enni.- Jó a kajád.- vigyorgott rám. Nevetve loptam tőle egy csókot.

*Délután*

-Mit akarsz? Sziklák szeme vagy Paranormal Activity?- mutatott fel két DVD-t.

-Sziklák szeme. A másik gatyi. Egyszer már láttam. Nagyon unalmas.- vettem ki a kezéből a választott filmet. Benyomtam a lejátszóba és bevackoltuk magunkat a kanapéra. Nem nagyon figyeltük a filmet, inkább egymással voltunk elfoglalva. Mikor vége lett Grace vigyorogva figyelt engem.

-Mit csináljunk?- húzott vissza maga mellé, miután visszaraktam a DVD-t a helyére.

-Mindjárt mennem kell. Vissza kell érnem a suliba, mivel találkozóm van az ének tanárral.- grimaszoltam.

-Tényleg! Angyal hangú szépfiú!- ült az ölembe mosolyogva.

-Nagyon édesek vagytok, de keres a bátyád, Fürtöske!- jött be kuncogva Zayn.

-Megyek.- sóhajtottam és átmentem hozzánk. Louis a szobájában volt és feküdt az ágyán. Elterültem mellette.- Mi a baj?

-Van valaki aki tetszik.- nézett rám szomorúan, majd hasamra vezette a kezét.- De nem tudom, hogy ő mit érez.- kezdte el simogatni azt a részt, amit elért.

-Igazából gőzöm sincs, hogy mit kéne tenned. Semmit nem tudok a szerelemről.- törtem le. Nagyon szerettem volna segíteni Louisnak.

-Csak maradj velem.- húzott a lehető legközelebb magához és a derekamon folytatta azt, amit elkezdett a hasamon. Kirázott a hideg, meleg tenyere érintésétől.- Csak nem tetszett?- nevette el magát.- Na gyere. Beviszlek a suliba.- kelt fel és elindultunk.- Megvárlak.- mosolygott, mikor odaértünk. Én bementem az ének tanárhoz.

-Szia Harry! Csak azt szeretném megbeszélni veled, hogy lesz egy énekverseny 2 hét múlva és szeretném, hogy te képviseld az iskolánkat.- ültünk le.

-Nagyon szívesen.- lettem hirtelen nagyon boldog. Egyszerűen imádok énekelni. Kimentem és hatalmas vigyorral ültem be Lou mellé.

-Megkaptad a lehetőséget, hogy képviseld a sulit az országos versenyen. Gratulálok.- kuncogott.

-Te tudtad!- nevettem és hirtelen felindulásból ajkaira adtam egy puszit.

-Harold.- csuklott el a hangja, miután elkaptam a fejem és a szám elé kaptam a kezeim. Basszus.....

6. fejezet

*Reggel*

Fájdalmasan nyögtem, mikor megszólalt az ébresztőm. Azt hittem megölök valakit, emellett megint kopogott valami az ablakomon. Mikor rájöttem, hogy hol vagyok kissé izgatottabban ugrottam oda és szélesre tártam.

-Reggelt.- vigyorgott Grace. Hogy csinálja, hogy kialudtan, tökéletes külsővel áll az ablakában reggel 6-kor?

-Neked is.- ásítottam.

-Csak nem szórakoztál Nagymellű Alicel alvás helyett?- cukkolt.

-Soha az életben! Nem az ideálom.- grimaszoltam mondandómhoz. Vigyorogva figyelt.

-Oké. Na megyek készülődni.- ment el az ablaktól. Én elég gyorsan összekaptam magam, majd lerohantam a konyhába.

-Öcsi!- nézett rám fáradtan Louis.- Ma délután nem tudlak hazahozni. Edzésem lesz. Ha szeretnél akár te is jöhetnél, de ha nem, akkor sétálsz.

-Oké. Meggondolom.- ültem mellé és megreggeliztünk. Még pont időben értünk be a suliba. Első órám ének volt. Grace bepattant mellém a padba és csak mosolyogva bámult rám.- Mi a baj?- viszonoztam gesztusát.

-Reggel óta azon gondolkozom, hogy tegnap este miért voltál olyan szégyenlős, mikor ma reggel is egy száll gatyában dumáltál velem.- kuncogott. Tiszta vörös lett a képem.

-Ne már!- döbbentem rá, hogy tényleg nem volt rajtam más.

-Ugyan! Semmi baj. Az megnyugtat ha azt mondom, hogy jó tested van?- jelent meg egy pici pír az orcáin. Kikerekedett szemekkel figyeltem. Nem tudtam róla elképzelni, hogy ilyen elpirulós lány lenne.

-Öh... Igen. Köszi.- hajtottam le a fejem mosolyogva. Ekkor bejött az énektanár és rögtön rám tévedt a pillantása.

-Te ott!- bökött felém ujjával.- Kelj fel!- ült le a tanári asztalhoz.- Az igazgató mondott néhány dolgot rólad.- nézett összeráncolt szemöldökkel.- Állítólag jó a hangod. Gyerünk! Mondj egy dalt!- csapott az asztalra mosolyogva.

-Oasistől a Wonderwall.- mondtam ki gondolkodás nélkül. Egész régóta ez a kedvenc számom és imádom ezt énekelni. Elindította a dalt, szöveg nélkül. Elkezdtem énekelni.

"Today is gonna be the day

That they're gonna throw it back to you

By now you should've somehow

Realized what you gotta do

I don't believe that anybody

Feels the way I do, about you now"

Mikor végeztem néma csönd lett. Mindenki kikerekedett szemekkel bámult rám. Elég rosszul éreztem magam. Hirtelen akkora tapsolás, üvöltés és sikítás kerekedett mintha egy Barca meccsen lettem volna. 

-Tökéletes.- törölte le könnyeit a tanárnő.- Csillagos ötös.- írta be a naplóba.- Holnap, délután 3 óra. A tanári előtt találkozunk.- mosolygott, majd mutatta, hogy üljek le. 

-Ez aztán nemsemmi volt szépfiú!- ölelt át Grace.

-Köszi.- simogattam meg a haját. Folytatódott az óra. Mikor kicsöngettek Louis jelent meg az ajtóban. 

-Harold!- vigyorgott.- Igazak a hírek? Már be is vágódtál az énektanárnál?- jött oda hozzánk és felült a padra. 

-Honnan tudod?- lepődtem meg.

-Az egész iskola erről dumál.- legyintett.- Az aranytorkú göndör gólya.- röhögött fel. Rácsaptam a combjára.- Ennél a nőnél hihetetlen nehéz jónak lenni, te meg első órán az ujjad köré csavarod.- veregette meg büszkén a vállam. 

-Szia Louis.- jött oda hozzánk Lilien, Alice egyik barátnője.- Szívesen elmennék veled este valahova. 

-Egy, én nem, kettő, ilyen fiatalon inkább Barbie babázzál és három, ki vagy te?- húzta fel az egyik szemöldökét Lou. 

-Tapló!- húzta el a csülkeit. Jót nevettünk. 

-Soha ne legyél ilyen!- súgta oda Gracenek.

-Már nem azért, de úgy nézek ki, Tomlinson?- vágta oldalba a csaj. 

-Nem.- adott neki egy pacsit.- Na húztam.- rohant el a termébe, mivel már becsengettek. A nap további része eseménytelenül telt. A matek tanár egy idős bajszos úriember, aki egyben a fizika tanár is, az irodalom tanárnő pedig egy alacsony, duci hölgy. Nagyon kedvesek mind. Az utolsó 2 órám tesi volt. Az öltözők egy folyosóra nyíltak, így mikor átöltöztem és kiléptem Graccel találtam szemben magam.

-Tetszik a pólód.- mosolygott. Lenéztem magamra. Egy sima, fehér póló feszült felsőtestemen. 

-Köszi.- néztem rá bizonytalanul. Bementünk a terembe. Dumálgattunk mikor megjelent az a tanár, akiről első ránézésre megmondod, hogy tesitanár (jobb esetben), de inkább katonai kiképzőtiszt. Kopasz fejéről visszatükröződött a fény, kigyúrt felsőteste pedig majdnem, hogy csak átszakította trikóját. 

-Sorakozz!- üvöltött. Mindenki rögtön beállt.- Jobbra át!- ordítozott tovább.- Indul!- Elkezdtünk futni. Lefutottunk egy kört, majd megálltunk ott, ahol elkezdtünk futni.- Ki mondta nektek, hogy megállhattok lusta népség?- dagadt ki a nyakán egy kis ér. Ijedten mentünk tovább. Már jó negyed órája futhattunk, mikor leállított minket.- Szörnyű. Olyanok vagytok, mint a kocsonya! De ne féljetek!- mosolyodott el, ami inkább hasonlított vicsorgásra.- Azért vagyok itt, hogy segítsek ezen. 

-Tanár úr!- szólt egy ducibb csaj. Lihegve állt, úgy, mint aki egy pillanaton belül összeesik. 

-Nincs beszéd! Lépjen előre Alice Troy!- kelt ki teljesen magából. A nagymellű előrelépett.- 10 fekvőtámasz!- mutatott a földre. Alice nyafogva lement, majd leengedte magát, de ki nem bírta tolni, így szenvedett.- Legalább egyet csinálj meg te szerencsétlen!- fogta a halántékát.- Takarodj a szemem elől! Beatrice Michael!- folytatta a névsort. Mindenki összetörve lépett vissza a sorba.- Harold Styles Tomlinson!- nézte ledöbbenve a naplót.- Te Louis öccse vagy? 

-Igen, uram.- húztam ki magam, de a lábam remegett. Elmosolyodott. 

-A bátyád kitűnő sportoló.- tette lapát méretű tenyerét a vállamra.- Ne hozz szégyent rá!- nyomott le a földre. Megcsináltam a 10 fekvőt. Vigyorogva maga mellé húzott.- Láttátok? Reménytelen banda. Ezt nevezik fekvőtámasznak!- mutatott rám. 

-Nem, őt Harrynek nevezik.- szólalt meg valaki. Mindenki hihetetlenül megijedve figyelt. 

-Á! Miss Lilien!- mutatta neki, hogy jöjjön ide mellé.- Kezdheti a békázást körben a teremben! Ha szóltam, akkor állhat meg!- ordított. A csaj elkezdte.- Szép volt.- veregetett hátba és visszaküldött a sorba. Graccel sem volt baja, ügyesen megcsinálta.- Malik.- mosolygott a tesi tanár.- Mondd meg a bátyádnak, hogy holnap sok szeretettel várom.

*Ebéd*

-Kérsz?- tartotta felém Grace a tányérját, amin egy pudingos pohár volt. 

-Aha.- vetettem rá magam az édességre. Egyszerre ettük, amíg el nem fogyott.- Nincs kedved kijönni Louis edzésére?- mosolyogta rá.

-De, szívesen.- vittük vissza a tálcáinkat. 

-Jól van öcsi!- vont mellkasához Louis, miután kiértünk a suliból.- Minden tanár ódákat zeng rólad. 

-Tudom.- toltam el magamtól őt, mivel majdnem megfojtott. 

*Edzés*

Felültünk a lelátóra Graccel. 

-Grace.- suttogtam. Felém fordította a fejét, mire mosolyogva letöröltem a puding maradékot a szájáról.- Nem megyünk haza?

-Felőlem.- rántotta meg a vállát.- Bejössz?- állt meg az ajtójukban. 

-Persze.- követtem a házukba. Nagyon szép házuk van. Nem olyan nagy, mint a miénk, de szépségben eléri a szintet. 

-Megmutatom a szobám.- mentünk fel a lépcsőn és egy bal oldalon lévő ajtón benyitott. Egy világoszöld szobában találtam magam. Nagyon szépen volt berendezve, de kissé rendetlen volt. Ez egyáltalán nem zavart.

-Nagyon klassz.- ültem le az ágyára. 

-Köszi.- ugrott mellém. 

-Grace.- fordultam felé, ő pedig a szemembe nézett. Láttam ahogy zöld íriszei csillognak az izgalomtól. Annyira hihetetlen érzés kerített hatalmába, hogy nem bírtam parancsolni magamnak és ajkaimat lágyan az övéinek nyomtam. Láttam ahogy lecsukta szemeit, majd én is ezt tettem. Nem tartott sokáig, de mintha az egész életem benne lett volna.- Sajnálom.- csúsztam arrébb. Csak elragadott...- mentegetőztem volna, de Grace elkapta a kezem és magához húzott egy újabb csókra. Ez sokkal szenvedélyesebb volt és elég gyorsan el is mélyítettük.- Gra... Istenem!- nyögtem fel, mikor megéreztem a kezét, hogy pólómat feltűrve alhasamat simogatja. Észrevettem, hogy a gatyám kezd szűkülni, amitől nagyon megijedtem.- Bocsi, mennem kell.- rohantam el amilyen gyorsan csak tudtam. Értetlenül nézett rám. Hazáig meg sem álltam, majd hatalmas lendülettel rohantam fel a szobámba. Elterültem az ágyon lihegve. 10 percig csak feküdtem.

-Szépfiú!- hallottam meg Grace hangját. Nem tudom mi van velem, de már hangjától egy különös bizsergés jelent meg ágyékomban. 

-Igen?- húztam el félénken a függönyt. 

-Miért rohantál el?- nézett rám kissé letörten.- Nem volt jó?

-Dehogynem! Ez volt életem legjobb csókja!- próbáltam vigasztalni.- Talán egy kicsit túl jó is volt.- ezt már csak magamnak suttogtam.

-Akkor miért hagytál ott?- fürkészte az arcomat.

-Lényegtelen.- éreztem, hogy ugyancsak ég az arcom.- Jó éjt Grace!- csuktam be az ablakot. Értetlenül figyelt, de én csak befeküdtem az ágyamba és álomba merültem. 

5. fejezet

*Reggel*

-Tudom, hogy kényelmes vagyok, de mennünk kéne.- éreztem meg, hogy valaki simogatja az arcom.

-Hova?- nyitottam ki a szemeim és Louis, kék íriszeivel találtam magam szemben.

-Nem emlékszel?- mosolygott aranyosan. Megráztam a fejem.- Évnyitó.- tűrte el hajamat fülem mögé. Ekkor rádöbbentem, hogy én még mindig rajta fekszek. Kissé elpirulva leszálltam róla.

-Mit kell felvenni?- hajtottam le a fejem, hogy ne lássa meg vörös fejem.

-Segítek.- adott egy puszit, majd kikeltünk az ágyból és beálltunk a szekrényem elé.- Fogd!- nyomott a kezembe egy fehér inget, egy fekete farmert és egy szürkésebb zakót.- Tökéletes.- mosolygott és betolt a fürdőszobába. Ráérősen elkezdtem zuhanyozni, de hirtelen berontott Louis.- Egy menyasszony gyorsabb nálad Harold!- kezdett el borotválkozni. Mire végeztem, ő már nem volt bent. Felkapkodtam a ruháimat és lementem a nappaliba. Lou már teljes harci öltözetben várt rám.- Jól nézel ki.- vigyorgott, majd felkapta a kocsikulcsot.- Dél körül jövünk.-szólt be a konyhában szorgoskodó anyukájának.

-Szia Jay.- rohantam be hozzá gyorsan és egy puszit nyomtam az arcára.

-Nagyon vigyázz magadra!- ölelt át.- Csinos vagy.- terelt ki Louis után. Már indultunk is és 10 perc múlva már az iskola előtt álltunk.

-Én félek.- suttogtam Lounak.

-Minden oké lesz.- fogta meg a kezemet biztatón, majd kiszálltunk a többi tanuló közé.

-Szia Louis.- jött el mellettünk egy kisebb csoport lány.

-Sziasztok.- intett mosolyogva a srác.

-Ki a barátod?- vigyorogtak rám.

-Ő Harry. A testvérem.- ölelte át a vállam.- Gólya.

-Szia Harry.- köszöntek teljesen egyszerre. Félénken elmormogtam egy hello-t, majd el is tűntek. Miközben bementünk az udvarra rá kellett jönnöm, hogy Louist szinte mindenki ismeri. Sokan öleléssel köszöntötték, esetleg puszival. Kissé kényelmetlenül éreztem magamat.

-Ott van az osztályod.- mutatott egy kisebb csoportra. A legtöbben megilletődve figyelték a diák tömeget. Elsőre látszik rajtuk, hogy elsősök. Pont, mint rajtam is. Megálltam mellettük és tekintetemmel Lout kerestem. Nélküle olyan elveszettnek éreztem magam.

-Öcsi!- kiáltott Lou, majd villant egy vaku.- Úgy állsz ott, mint akit odaraktak.- nevetett. Mosolyogva figyeltem.

-Szia. Jól hallottam, hogy Louis öccse vagy?- fogott velem kezet egy nálam talán 1 évvel idősebb srác.

-Igazából nem teljesen. De fogjuk rá.- bólogattam boldogan. 

-Mekkora egy mázlista vagy!- veregette meg a vállam.- Amúgy Chris vagyok.

-Harry.- vigyorogtam. Chris az az igazi rossz fiús kinézetű. Fekete, rövid haja mindenfelé meredezik, ez, mély kék szemeivel párosulva elég sármos külsőt kölcsönöz neki. Alsó ajka szélében van egy apró karika piercing, ami baromi jól néz ki. Rövid ujjú inge ujja alól kilátszik egy kicsit egy tetoválás.- Miért vagyok mázlista?- lepődtem meg.

-Tomlinson a suli leggazdagabb sráca, méghozzá kikúrt helyes, ezért imádják a lányok és a fiúk is.- kuncogott. Ezen elgondolkoztam. A fiúk is buknak Louisra?- Nagyon sokan próbálkoztak már nála, de senkivel nem foglalkozott. Azt mondják, hogy egyetlen ember volt eddig, akit szeretett, de ő elköltözött innen 2 éve, így azóta senkivel nem foglalkozik ilyen téren, mégis mindenki tiszteli. Hatalmas szíve van és mindenkinek segít, akinek tud.- mutatott Louisra, aki éppen egy elsősnek segített megtalálni a testvérét. Ekkor mosolyogva rám nézett és egy aprót kacsintott. 

-Komolyan?- intettem vissza neki.

-Aha.- veregette meg a vállam.- Na megyek, mert kezdődik.- ment vissza az osztályához. Én is beálltam az én csoportomba, ahol egy elég érdekes lány állt mellettem. Vörös haja, ami elég rövid volt, az egyik szemét eltakarta. Fekete, szakadt farmer takarta lábait és egy férfi, fehér inget viselt egy kereszttel a nyakában. Csak ledöbbenten bámultam. Olyan fura érzésem volt. 

-Mit bámulsz szépfiú?- mosolygott rám. Pillantásától azt hittem elolvadok. Zöld szemei csillogtak a napfényben. 

-Se...Semmit.- nyeltem egy nagyot. 

-Grace.- nyújtotta a kezét.

-Harry.- ráztam meg. Vigyorogva nézett a szemembe, majd előre fordult. Elkezdődött az ünnepség, de én csak Gracere tudtam figyelni. Olyan aranyos. 

-Figyelj szépfiú! Inkább az igazgatót figyeld!- nézett újra rám kuncogva. Elvörösödve elkaptam róla a tekintetem. Az ujjaimmal kezdtem játszani inkább. Éreztem tekintetét magamon, de nem mertem felnézni rá. Nevetve vissza fordult. 1 óra alatt le is zajlott a rendezvény, majd mindenki felment a saját termébe. Miközben vonultak, megláttam Louist, aki vigyorogva integetett nekem. Viszonoztam a gesztusát, majd mi is fölmentünk. Mindenki bátortalanul kereste, hogy hova üljön le, de volt 4 lány, akik célirányosan lefoglalták az első 2 padot. Elég műnek tűntek, nem nagyon foglalkoztattak. Grace az utolsó padok egyikébe ment. Kissé idegesen néztem körbe.- Gyere szépfiú!- ütögette meg a mellette lévő széket a vörös hajú csaj. Boldogan beültem mellé. 

-Köszi.- néztem újra igéző szemeibe. Legyintett, majd megjelent az osztályfőnökünk. Magas, vékony, hosszú, szőke hajú középkorú nő volt. Egy miniszoknya volt rajta, egy kissé talán túl átlátszó felsővel és 10 centis magassarkúval. Hihetetlenül jól nézett ki, engem mégis a mellettem ülő, férfi inget viselő lány érdekelt. 

-Ne nézz már folyton engem!- lökött oldalba mosolyogva Grace. 

-Bocsi.- vakartam meg a tarkóm idegesen. Mai nap csak 4 osztályfőnöki óránk volt, de ezek is elég gyorsan elteltek. Első szünetben csak az osztálytársaimat figyeltem. 

-Látom te ilyen bámulós srác vagy.- ült fel elém a padra padtársam. Vigyorogva felnéztem rá.- Amúgy hallottam, amit Chrissel dumáltatok. Nem hallgatóztam. Louis hányadikas?

-3.-as.- bólogattam. Elgondolkozva leült a székére, mivel visszaért a tanár. Második óra után odajött hozzám az egyik pláza cica az osztályból. Szempilláit rebegtetve rátámaszkodott a padomra és bele hajolt a képembe, ami azzal együtt járt, hogy tökéletesen beláttam a dekoltázsába. 

-Szia Harry.- szólalt meg elég izgató hangon. Le sem tudtam venni a szemeim melleiről, ami láthatólag tetszett neki.- Tetszenek?- suttogta a fülembe. Becsuktam a számat, igaz nem tudom mikor nyitottam ki. Megráztam a fejemet, hogy kitisztuljon. Rák vörösen inkább a füzetemet bámultam.- Nincs kedved délután elmenni valahova?- emelte fel a fejem államnál fogva. 

-Nem, kösz.- nyeltem egyet, mivel orrom még mindig szinte súrolta melltartóját. Meglepetten felegyenesedett, majd felháborodva visszament a helyére. Szerintem eddig nem sokan mondtak még neki nemet. 

-Mi van veled szépfiú? Miért nem mész el Miss Dekoltázzsal randira?- bökött oldalba Grace. 

-Mert nincs kedvem.- rántottam meg a vállaim.

-Igaz, aki válogathat!- kuncogott.

-Igazából még soha nem randiztam.- mondtam halkan. Igazából nem értettem, hogy ezt miért mondtam el neki.

-Ezt nem mondod komolyan?- taglózta le az, amit mondtam.- Ne már! Te?

-Aha.- mosolyodtam el. Kikerekedett szemekkel vizslatott. 

-Már nem azért, de miért nem?- támaszkodott a vállamra. Na ez az amiről nem akarok beszélni az első napomon! Gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki.- Buzi vagy?- röhögött. 

-Nem.- vágtam rá, talán kissé túl gyorsan.

-Szóval igen.- vigyorgott gonoszan.

-Esküszöm, hogy nem.- tartottam fel a kezeimet mellkasom előtt. 

-Rendben.- pakolta meg az arcom. Folytatódtak az órák. Ezek után nem történt semmi érdekes. Az utolsó óra után lementünk az ebédlőbe, ahol az ebédemmel együtt leültem egy nyolc személyes asztalhoz kissé távolabb a többiektől. Először egy végzős csaj ült le mellém. 

-Szia mini Louis!- mosolygott. Én is vigyorogva figyeltem. Ez tök jól hangzik! 

-Harry vagyok.- mutatkoztam be. 

-A bátyád küldött, hogy szóljak, hogy ha kész vagy várd meg a kocsinál.- ment is el. Tovább ettem, mikor hirtelen Grace vetette le magát elém.

-Hali szépfiú. Miért eszel magányosan?- lopott a pizzámból egy szeletet, majd az övéből rakott egyet az én tányéromra.- A tiéd is jó.- beszélt teli szájjal. Sokat beszélgettünk. 

-Fürtöske!- esett le Garce mellé, szembe velem Zayn.- Látom meg akarod ismerni az egész Malik családot.- ölelte át Grace vállát. 

-Ti...?- dadogtam.

-Igen. Ő a húgom.- adott egy puszit a lánynak. 

-Ezért kérdeztem, hogy Louis hányadikas, mivel nem voltam biztos benne, hogy Tomlinsonról beszéltél.- mutogatott a késsel Grace. 

-Na további jó étvágyat fiatalok!- ment el Zayn. 

-A bátyád jó fej.- mosolyodtam el.

-Pont, mint a tiéd.- viszonozta gesztusom. Befejeztük a kajálást és együtt mentünk ki a kapuhoz.

-Á! Az ifjabb Malik!- ölelte át a csajt Louis, aki már ott várt.- Csak nem rád talált Harold?- gúnyolódott velem. 

-Az öcséd lerázta Alicet.- nevetett hangosan Grace.

-Azt az Alicet?- lepődött meg Lou.- Nagy mellű Alicet? Már reggel kiszúrtam. Nem kis pályás.- gondolt vissza rá.- Jól tetted.- fogta meg a vállam.- Az egész lány egy darab műanyag.

-Tudom.- pirultam el.- Haza vigyünk?- néztem inkább Gracre.

-Ez kérdés?- dobta be a cuccát a kocsiba. Elnevettem magam. Annyira jó fej csaj. Meglepődve vettem észre, hogy Lou nálunk állt meg. Grace kipattant. 

-Mondd meg Zaynnek, hogy este hívjon fel!- pacsizott le vele Lou.

-Oké. Szia szépfiú!- nyújtotta a kezét, én pedig belecsaptam. Átrohant a mellettünk lévő házba. 

-Komolyan a szomszédaink?- esett le az állam.

-Aha.- húzott be a házba Louis.- De vigyázz Graccel. Zayn kicsinál ha megbántod a húgát.- borzolta össze hajam. 

-Sziasztok srácok.- jelent meg Jay mosolyogva.- Milyen volt az első nap?- ölelt át minket.

-Szokásos. Mindenki szeret.- nyávogott Louis. Jót nevettünk.

-Neked Harry?- fordította figyelmét rám. 

-Nagyon jó.- gondoltam vissza az eltelt egyetlen napra. Louval felmentünk az emeltre, majd mind a ketten beestünk a saját szobánkba. Elbóbiskoltam, de arra ébredtem, hogy valami koppant az ablakomon. Kíváncsian húztam el a függönyöm. A szomszéd ház ablakából Grace mosolygott vissza rám. Kinyitottam az ablakot.

-Úgy látom szoba szomszédok vagyunk szépfiú!- kuncogott. 

-Aha.- nevettem vele.

-Mit csinálsz?- nézett be a szobámba.

-Semmit. Még csak most értem fel.- adtam le a helyzetjelentést. 

-Nincs kedved elmenni kosarazni? Zaynék is jönnek?- mutatta fel a labdát.

-De, szívesen. Megyek és átöltözök.- mentem a szekrényemhez és kikaptam egy rövid gatyát, meg egy trikót. Ezt is tegnap vettük Louval. Kigomboltam az ingemet, de mielőtt felvehettem volna a másik felsőt, meghallottam egy hangot.

-Máskor húzd el a függönyöd!- szólt Grace még mindig az ablakból bámulva. Szégyenlősen odamentem és még mindig félmeztelenül gyorsan berántottam a zöld anyagot. Mikor kész voltam lefutottam és felkaptam a tornacipőm. Mikorra kiértem Grace már várt, Zayn és Louis társaságában. Csatlakoztam hozzájuk és kimentünk a pályára. Egészen sötétedésig csak játszottunk. Mikor visszaértem a szobámba ledobáltam az izzadt cuccaimat és alsógatyában elfeküdtem az ágyamon. 

-Szépfiú!- kiáltott Grace. Teljesen elfeledkezve enyhén hiányos öltözékemről elrántottam a függönyt és egy igen döbbent lánnyal álltam szemben.- Cuki a nacid.- röhögte el magát. 

-Mi?- lepődtem meg.- Basszus!- húztam vissza a sötétítőt és gyorsan felöltöztem. Kiültem az ablakba. 

-Calvin Klein?- vigyorgott. 

-Kuss!- vágtam hozzá az egyik párnámat. Röhögve vissza dobta. 

-Nyugi már! Jól áll.- mosolygott.- Csak azt szerettem volna mondani, hogy jó éjszakát!

-Neked is.- kaptam fel egy tiszta boxert és a törülközőmet, majd a fürdő felé vettem az irányt. Miután mindennel készen voltam, fáradtan dőltem be a szobámba. Nagyon gyorsan elaludtam. 

4. fejezet

*Reggel*

Boldogan ébredtem reggel, de gőzöm sem volt, hogy miért. Olyan jó érzés volt élni.

-Fent vagy öcsi?- nyitott be a szobámba Louis.

-Nem. Még alszok.- mosolyogtam, majd kimásztam a puha ágyikómból. Észrevettem, hogy Lou még mindig engem figyel.- Mi a baj?- húztam fel az egyik szemöldököm.

-Semmi.- vigyorodott el.- Valahogy olyan kis esetlen vagy.- kuncogott.

-Na kösz!- néztem rá mérgesen.- Tudod, én is szeretlek!

-Ki mondta, hogy szeretlek?- lepődött meg. Kissé megijedtem, de elnevette magát és odajött hozzám, hogy átöleljen.- Nyugi már! Nagyon bírlak.- kócolta össze a hajam, ha ez lehetséges ennél is jobban.- Szóval, lenne valami.- vakarta meg a tarkóját.- Tudod, hogy milyen hónap van?

-Augusztus.- bólogattam.

-Igen, szóval nemsokára itt a suli. Anya mondta, hogy mondjam el neked, hogy egy iskolába fogunk járni.- mosolyodott el és újra karjai közé vont. Hihetetlen örömmel öleltem magamhoz.- Ezért ma elmegyünk vásárolni!- lépett a szekrényemhez és elővett pár ruhát, majd az ágyamra dobta.- Siess!- rohant le izgatottan.  Magamhoz képest gyorsan elkészültem és lementem Louis után a konyhába. Egy tálat tolt a képembe.- Pirítóst?- vigyorgott csillogó szemekkel.

-Köszi, most nem kérek.- ültem le izgatottan. Lábammal dobolva vártam, hogy végezzen már.

-Mehetünk.- húzott a kocsihoz kezemnél fogva. Elég gyorsan odaértünk egy bevásárló központhoz, ahol Lou leparkolt, majd bementünk. Elámulva néztem körbe.

-Hát ez baromi nagy.- néztem körbe.

-Még semmit nem láttál.- indult el Louis az első bolt felé. Amikor beléptem azt hittem elájulok. Az hihetetlen mennyiségű ruha, ami ott volt... Csodálatos.- Na hajrá öcsi!- tolt be maga előtt az üzletbe. Először azt sem tudtam, hogy mit csináljak, de megláttam, hogy Lou már nagyban válogat ezért csatlakoztam hozzá. Egy kockás inget vettem a kezembe, mire Louis nevetve rám nézett.

-Mi a baj?- lepődtem meg.

-Egy darab ing? Ne csináld már Harold! Légy férfi! Válogass már, te kis szerencsétlen!- mutatott a tömérdek ruhára, a kezében lévő halom mögül kinézve. Levettem egy fekete farmert is.- Harry! Ne szórakozz már!- röhögött.- Segítek.- tette le egy székre a cuccokat, majd elkezdett újra nézelődni. Majdnem minden második ruhát a kezembe nyomta. Kissé nehezen tudtam közlekedni a toronnyal a karjaimban.- Mehetünk.- indultunk el a próbafülkék felé. Tesóm be is rontott az egyikbe, míg én komótosan elfoglaltam a mellett lévőt. Először egy fekete pólót vettem fel, valami fehér felirattal díszítve, hozzá pedig egy farmer nadrágot, ami kicsit lazább volt. Kiléptem a fülkéből, pont amikor Louis. Rajta egy kissé kivágottabb, fehér, tapadós póló volt és egy fekete, kopott, csőfarmer. Elég jól állt neki.

-Klassz.- mosolyogtam rá.

-Tiéd is.- adott egy pacsit, majd visszamentünk. Ezt folytattuk, amíg el nem fogyott az összes ruha. Majdnem mindent megvettünk és hatalmas szatyrokkal mentünk ki a boltból.- Szóval kerítenünk kell neked egy táskát.- nézett végig a boltokon, majd egy Convers üzlet felé vette az irányt. Én csak hűségesen követtem. Végig néztem a milliónyi cipőn és táskán. Egyen megakadt a szemem. Egy tornacipő volt feketével egy fehér alapú táskán.- Na?- lökött oldalba Lou.

-Az tetszik.- mutattam a választottamra.

-Jó az ízlésed.- szedte le és kifizette, majd kint leültünk egy padra.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá.

-Mit?- lepődött meg.

-Mindent.- öleltem magamhoz.

-Ne nyilvánosan!- hallottunk meg egy hangot. Rögtön tudtam, hogy ki az.- Mi van Fürtöske? Már rá is másztál a tesódra?- ütött vállba Zayn vigyorogva.

-Nem.- dörzsöltem meg enyhén sajgó karomat.- Csak kaptam tőle egy csomó új cuccot.- mutattam a szatyrokra.

-Na! Pláza picsáskodtok?- tapsolt egyet.- Jó szórakozást!- borzolta össze a hajamat, majd el is tűnt.

-Érdekes egy srác.- jegyeztem meg Louisnak.

-Nekem mondod?- mosolyodott el, majd kimentünk a kocsihoz és bepakoltuk a ruhákat és a táskámat, azután pedig hazamentünk.- Várj egy kicsit!- kapta el a karomat Lou, mikor ki akartam szállni a kocsiból, már otthon.- Van valami, amiről nem tudsz.- nézett a szemembe idegesen.

-Mi?- suttogtam mivel ő is azt tette.

-Szombat van.- mondta halkan.

-Tudom.- nevettem el magam.

-Nem, Harold! Az azt jelenti, hogy az unokanővérem jön meglátogatni.- rázta ki a hideg.- Nagyon irritáló. Jobban teszed, ha messze elkerülöd!

-Értem.- bólogattam, majd felvittük a saját szobánkba a csomagjainkat. Rendesen kipakoltam a szekrényembe mindent, majd mikor már majdnem végeztem csöngettek. Hallottam Louis káromkodását, majd amint ment le a lépcsőn és egy vinnyogó hangot.

-Hol van Harry?- kérdezte a női hang.

-A szobájában pakol.- sóhajtott Lou. Ekkor bekopogtak.

-Gyertek.- szóltam ki, mire nyílt is az ajtó. Egy olyan lány lépett be a szobámba, mintha egy angyal lett volna. Hosszú, fekete hja volt és smaragdzöld szemei.

-Szia!- ugrott a nyakamba. Meg sem tudtam szólalni. Tátogva álltam, mint egy hülye.- Lulu már sokat mesélt rólad.- Na itt feleszméltem! 1. Milyen hihetetlenül idegesítő hangja van? 2. Lulu? Mi a halál?

-Lulu.- néztem vigyorogva Louisra, aki megöllek pillantással nézett szemeimbe.

-Most csak 10 percre ugrottam be, mert mennem kell edzésre, de majd máskor beugrok.- adott két puszit, majd Lout is letámadta. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment.

-Kérlek Harold, ne dőlj be neki! Tudom, csinos meg minden, de idegesítő!- nézett kissé lestrapáltan. Bólintottam, jelezve, hogy megértettem.- Nem vagy kajás?- simogatta meg korgó hasát.

-De.- vigyorogtam és lementünk a konyhába. Összedobtunk egy gyors ebédet. Miután végeztünk Louis elment lezuhanyozni. Tétlenül álltam a folyosón, majd inkább bementem a szobámba.

-Szevasz Fürtöske.- jött be nagy lendülettel Zayn.

-Te meg, hogy jutottál be?- lepődtem meg.

-Tudom hol van a pótkulcs.- rántotta meg a vállát. Vigyorogva figyeltem.- Na mi van tejbe tök?- ült mellém és elővett egy pakli kártyát.- Tudsz játszani?

-Persze.- bólogattam hevesen. Osztott és el is kezdtük. Elég csúnyán elvert nem is egyszer.

-Azt hiszem ezt én nyertem.- rendezte el a lapokat, majd zsebre vágta.

-Miért van nálad egy pakli?- gondolkoztam el.

-Mindig van nálam, unalom esetére.- feküdt végig az ágyamon. Fölé magasodtam és csöndben figyeltem.- Mit nézel ennyire?- mosolygott.

-Csak elgondolkoztam.- legyintettem.

-Min?- támaszkodott alkarjaira.

-Hogy hány éves vagy?- vallottam be.

-Egy idős Louisval. Osztálytársak vagyunk.- nézett a szemeimbe. Kissé elszomorodtam, amit észre is vett.- Na most meg miért lettél ilyen búval baszott?

-Csak mert azt reméltem, hogy lesz ismerős az osztályomban.- sóhajtottam.

-Szívás. Niall is idősebb nálad egy évvel.- ütögette meg a vállam. Ekkor belépett Louis.

-Ti meg mi a halált műveltek?- kerekedtek ki a szemei. Még mindig Zayn fölött támaszkodtam.

-Csak beszélgetünk. Miért?- lepődtem meg.

-Jó, mindegy.- csatlakozott hozzánk ő is. Elég gyorsan eltelt az idő, így Zaynnek már mennie is kellett.

-Holnap az évnyitón.- intett, majd eltűnt.

-Holnap lesz az évnyitó?- ültem fel. Louis csak bólogatott.

-Izgulsz?- tűrte el a hajamat a szememből.

-Nagyon.- vallottam be.

-Nyugi öcsi. Minden oké lesz.- húzta a fejemet a mellkasához. Egy idő után elaludtam rajta fekve.

3. fejezet

-Akkor mehetünk?- vette föl a cipőit Louis.

-Mondjuk.- kaptam fel én is enyhén kopott tornacipőimet. Elmentünk egy közeli parkba, ahol volt egy hatalmas kosárpálya és egy focipálya.

-Szia Lou!- pacsizott le egy szőke sráccal Louis.- Hoztál nekünk friss húst?- vigyorgott rám.

-Ő Harry. A tesóm, akiről meséltem neked.- csapott a vállamra.

-Szia.- nyújtottam neki a kezem, mire megölelt. Nekem mindegy!

-Niall vagyok.- mosolygott.

-Sziasztok.- jött meg Zayn is.- Te is itt vagy Fürtöske?- veregetett hátba.

-Mint látod?- löktem meg.

-Labdát hoztatok?- nézett körbe Lou.

-Szóltam Liamnek, hogy hozzon.- vigyorgott a fekete.- De nincs kedve kosarazni, szerintem foci lesz belőle.

-Mindegy!- rántotta meg a vállát Niall.- Itt is van.

Mindenki Liamet figyelte. Komor ábrázattal jött felénk egy focilabdát rugdalva. 

-Hello.- ölelte meg a többieket.- Te meg ki vagy?- nézett rám összeráncolt szemöldökkel. 

-Harry.- nyújtottam neki a kezem.

-Azt hiszed, hogy megrázom?- nevetett fel gúnyosan. Félve visszahúztam.- Tudom, hogy honnan valósi vagy.  Nincs kedvem intézetből szabadult kölykökkel haverkodni, így inkább ne szólj hozzám! Louis miatt elvisellek, de nagy ívben kerülj el! Megértetted?- suttogta, így a többiek nem hallották.

-Igazából nem inté...- magyarázkodtam volna.

-Pont leszarom!- ment el focizni. Megilletődve néztem utána. Miért ilyen velem? Nem is ismer! 

-Gyere már Fürtöske!- hívott Zayn mosolyogva. Odafutottam hozzájuk és elkezdtünk játszani. Egy kapura rugdostunk. 

-Állj be Bongyori!- mutatott a kapura Niall. Vonakodva ugyan, de megtettem. Végül is nem is volt olyan szörnyű. Elég jól ment nekem a védés. Egyszer csak Liam akkorát bikázott a labdába, hogy nem is láttam, merre megy és tökéletes pontossággal ágyékon talált. Üvöltve rogytam térdre. 

-Bazd meg! Jól vagy Harold?- ölelte át a hátam Louis. 

-Úgy nézek ki?- sziszegtem.- Kurvára fáj.- hajtottam le a fejem fájdalmamban. 

-Ez aztán tökre pontos volt Li!- nevetett Niall Liamre nézve. Ő csak gonosz vigyorral figyelt engem. 

-Gyere tesó.- segített fel Louis. Összegörnyedve álltam. 

-Ugyan már! Ennyire meg sem rúgtalak.- fonta össze karjait Liam a mellkasa előtt. 

-Nem? Teljes erőből tökön rúgtad!- akadt ki Lou. 

-Nyugodj már le Tomlinson. Én inkább haza húzok.- kapta fel a labdáját és eltűnt. 

-Szemét.- suttogta bátyám.- Haza menjünk?

-Nem kell.- ráztam meg a fejem.- Hazatalálok. Ti maradjatok nyugodtan. 

-Ne csináld már Fürtöske! Majd én elkísérlek!- fogta meg a vállam Zayn és elindultunk. Én még mindig fájdalmasan markoltam a gatyám. Kiértünk a parkból.- Jobban vagy?- mosolygott. 

-Igen.- sóhajtottam és 10 percen belül már otthon is voltam.- Bejössz?

-Nem. Haza kell mennem.- intett és elment. 

-Köszi, hogy elkísértél.- kiáltottam még utána. Vigyorogva intett egyet. Bementem és csukott szemmel nekidőltem a falnak. Vajon miért gyűlöl Liam? Olyan kedves srácnak tűnt. 

-Mit csinálsz itthon Harry?- jött ki a nappaliból Jay.- Nem kosarazni mentetek?

-De, csak történt egy kis baleset.- pirultam el. 

-Jesszus! És jól vagy? Megsérültél? Mutasd, hol van a seb?- ijedt meg. 

-Nem komoly, jól vagyok.- mentegetőztem. 

-Harry! Felelősséggel tartozom érted! Na mutasd, hol fáj!- simogatta meg az arcom. 

-Anya.- jött be röhögve Louis.- Nem hiszem, hogy látni akarod! 

-Miért? Olyan súlyos?- sápadt el teljesen Jay. 

-Nem!- öleltem magamhoz. 

-Anya!- fogta a hasát Lou a nevetéstől.- Liam tökön rúgta Harryt. 

-Ó...- vörösödött el.- Sajnálom Harry. Hozzak jeget? 

-Nem kell. Már nem is fáj annyira.- néztem kínomban a plafont. 

-Ugyan Harold! Nem szégyen ez!- ölelte át a vállam tesóm.- Én megyek lezuhanyozok.- indult el a fürdőbe Lou. 

-Segítsek valamit?- mentem be a nappaliba Jayhez. Éppen takarított. 

-Nem kell, köszi.- szedte fel Louis szennyes ruháit.- Ez a gyerek már soha nem fog megjavulni! Remélem ragad rá valami belőled! De kérlek Harry! Te ne tanulj tőle!- kuncogott.

-Ígérem, nem fogok.- mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Felkaptam egy alsógatyát és egy törülközőt és elindultam a fürdőbe. Louis éppen akkor jött ki onnan. Vigyorogva nekem dobta a vizes törülközőjét.- Hé!- löktem le magamról.- Ezt most miért kaptam?- nevettem.

-Csak úgy.- vette fel a kék anyagot és elment a szobájába. Lezuhanyoztam, fogtam mostam, majd a szobámba mentem és befeküdtem az ágyamba. Mosolyogva gondoltam a mai napra. Annyira kedves mindenki. Kivéve Liamet, de eldöntöttem, hogy vele nem fogok foglalkozni. Gyorsan álomba merültem.